30. fejezet

30. fejezet

 Döbbenten figyeltem a hosszúkás arcon elhelyezkedő apró, mégis meglepően szép barna szemeket, amelyek hasonlóan csillogtak, mint enyémek. A valószínűleg már a húszas éveiben járó férfi pillanatokig csak vizslatott, mintha egyfajta hívatlan vendég lettem volna ott, Kris lakásánál. Miközben ő zavartan bámult, én alaposan végigmértem: Az idegen tekintetébe belelógtak kissé hullámos tincsei, melyek össze-vissza állva pihentek fején. Tejfehér bőrét kihangsúlyozta, akkor különösen piros ajka, amely kissé szétnyílva helyezkedett el tökéletes összképet alkotva már csupán az arcáról; Gyermeki, mégis felnőttes vonások, kissé unisex embert kreálva, amely egyszerre tűnt átlagosnak s hihetetlenül vonzónak. Elegánsan egyben lazán volt felöltözve, hiszen inge első két-három gombja nem kapcsolódott egymáshoz, ezáltal belátás engedve kulcscsontjára, melyet fehér, selymesnek tűnő bőre borított be. Sötétkék zakó melegítette testét, s egy csőfarmer emelte ki meglepően izmos lábait, amelyek annyira nem passzoltak, egy ilyen férfihoz. Kezében kabátja volt, tehát úgy tűnt menni készült, egyedül csak én akadályoztam meg. Létezik olyan véletlen, hogy pont akkor akarok kopogni, amikor az ajtó kinyílik?

 Néhány pillanattal később, a férfiból halk sóhaj szökött ki, majd motyogva nekem valamit faképnél hagyott. A kitárt ajtóban magam elé meredve pislogtam, hiszen a helyzet erősen gyanúsnak bizonyult; főleg mikor látóterembe került bele az éppen felöltöző félben hagyott Wu Yifan. Kezei félúton jártak ingén, már csak néhány gomb volt hátra, hogy eljusson a megfelelő összképhez; de ahogy észrevette jelenlétemet, ledermedve kezdett fixírozni, miközben én lakásában néztem hol ide, hol oda. Minimális rendetlenség uralkodott ott, a légtérben pedig enyhe izzadtság szagot véltem felfedezni, ahogy Krisre emeltem tekintetemet. Kissé lihegett, haja tincsei kócosan álltak százfelé, ajkai kifehéredett állapotban nyíltak szét, mintha csak akkor kelt volna fel.

- Basszus… - morogtam orrom alatt, ahogy realizáltam a helyzetet. Naná, hogy a tegnapit is rohadtul félreértettem; Kris nem vallhatott nekem szerelmet, ha másnap egy másik pasival dugott. Mondhatott bárki bármit, a hirtelen felbukkant idegen s kettejük hasonló külleme erre engedett következtetni. Hogy lehettem ekkora barom? Hogy tudtam mindezt ennyire félreértelmezni?

 Hangosan sóhajtva fordultam meg, azzal a szándékkal, hogy az utóbbi két napot magam mögött hagyva élem tovább az immár kellemesebbnek nevezhető életemet, de még mielőtt távolabb kerülhettem volna tanárom lakhelyétől, valaki megragadta jobb csuklómat, s úgy húzott maga után, ezzel teljesen ledöbbentve. A hirtelen történő cselekménysorozatokat realizálni sem volt időm, hiszen a karomat szorító személy ezt lehetetlenné tette azzal, hogy visszarántott lakásába, majd ajtaját gyorsan becsapva, nyomott neki annak. Lesokkolva simultam a nyílászárónak, miközben tanárom kissé felháborodott, néhol ideges tekintetébe pillantottam, miközben egyik kezével pont fejem mellett támaszkodott, akár egy rémes mozifilmben. Perceken keresztül csak közelről meredt rám, mintha el sem merné hinni, hogy ott vagyok. Pedig ott voltam, ijesztően minimális távolságból vizslatva őt, ezzel egy új látószögből pillantva a férfira, akit eddig még sosem láttam olyannak, mint akkor. A némaság köztük kettétört, amikor Kris hevesen beszélni kezdett, hihetetlenül gyorsan, szinte teljesen érthetetlenül formálva meg szavait, amelyek egyáltalán nem jutottak el hozzám. Persze foszlányokat érzékeltem, ahogy hangját is tökéletesen hallottam, de valahogy akkor épp mással voltam elfoglalva. A sokáig bennem tomboló kérdések egyszer csak a múlt homályába vesztek, mondván majd később előveszem őket, ha nagyon szükségét érzem a dolognak. A gondolataim s érzéseim megváltoztak, ahogy azzal kapcsolatos véleményem is, amely azt gondolta, pontosan tudni fogja mi lesz ennek a végkimenetele; nem épp valami ilyesmire számítottam. Nem hittem volna, hogy csupán ajkainak folyamatos mozgása és azoknak látványa tisztázni fog bennem mindent, amit mondani, gondolni s érezni akarok. Nem érdekeltek a problémák, mások véleménye, a később keletkezhető kellemetlenségek vagy komolyabb következmények. Nem foglalkoztam a kérdéseimmel, ahogy az azokhoz tartozó válaszokkal sem, hiszen ott volt előttem, ami mindezt megadhatta. Sosem láttam tisztán magamat, vagy a lényegesebb vágyaimat, de akkor ott az ajtónak nyomódva tudtam, mi kell nekem.

 Így hát, megelégelve Yifan folyamatos egyben felesleges beszédét, a lehető legklisésebb egyben legromantikusabb módon fogtam be száját: Ajkaimat sietősen az övéire nyomtam. Éreztem, ahogy Yifan izmai hirtelen feszültek be váratlanul érkezett gesztusom miatt, amelyet először semmilyen reakcióval nem díjazott. Ahogy ott álltam, s Kris ledermedt ajkait ízlelgettem, eléggé gyerekes módon, elkönyveltem magamban, hogy a férfival való csókolózás eme része, egyáltalán nem tér el az eredetitől. Kellemes érzések kavarogtak akkor bennem, amiket csupán ez a mozdulatsorozat váltott ki belőlem. Viszont egy idő után kétségbeejtő volt, hogy Yifan semmilyen mód nem volt hajlandó reagálni tetteimre, így lassan eltávolodtam tőle, közelebb húzódva az ajtóhoz, ahonnan jobban láttam a férfi közömbös arcmimikáját. Gondolom, reflexből csukta be szemeit, amelyeket akkor kezdett épp nyitogatni, s közben mintha még ízlelgette volna az előbb történteket. Halkan sóhajtva fúrta semleges tekintetét enyéimbe, s ajándékozott meg egy mosolyszerű pillanatképpel, amely válasz volt ki nem mondott kérdésemre.

 Váratlanul simult hozzám egy újabb csókért, sokkal hevesebb s akaratosabb módon, mint ahogy én az előbb közeledtem felé. Testemet teljesen az ajtóra kente, miközben vadul mart ajkaimra, ezzel teljesen lesokkolva engem. Azt hiszem, ennél a résznél következtek a csókbeli különbségek, amikkel az elején még egyáltalán nem számoltam. Kris sokkal vágyakozóbban ért hozzám, mint eddig bármilyen lány csók közben, és ez kellemes érzéssel töltött el. Közel húzott magához, mintha sosem akarna elengedni, holott valószínűleg csupán a vágyaiba csomagolt reflexei cselekedtek valós érzelmei helyett. Nekem mindegy volt az ok, hiszen én voltam az, aki csókolta őt, és megmondom őszintén, kurva jó volt! Büdös életemben nem kívántam még annyira embert, mint akkor Wu Yifant, és ez az én esetemben hatalmas dolognak számított. Akárcsak az, hogy épp Kris lakásán ízlelgettem ajkait, amelyek akaratosabbak voltak, mint ahogy azt valaha gondoltam. Ő dominált csók közben, ami furcsa mód, egyáltalán nem zavart, hiszen istenien csinálta, amit csinált, és ezt nála senki nem tudta volna jobban.

 Testünk majd hogy nem teljesen egybeforrt, ahogy Yifan alsó ajkamra harapva kényszeríttet az alárendelt szerepébe, amit akkor vállaltam is, hiszen cserébe óvatosan dugta át nyelvét számba, hogy még tökéletesebbé tegye, azt az amúgy is elbaszott jó pillanatot. Miközben nyelveink egymással voltak elfoglalva, kezét lassan simította végig testemet, amivel kellemes borzongásba kergetett, majd elért azzal arcomig is. Gyengéden emelte meg államat, miközben ujjai barna tincseim köré fonódtak, úgy szorítva rajtuk egyet. Ahogy a hajamba túrt s ajkait vadul egyben akaratosan az enyéimen tartotta, hihetetlenül imponáló volt. Ha lehetett volna, tovább csókolom őt, hiszen még sosem éreztem magam annyira jól, mint akkor, viszont egy kis levegő, s egy pillanatnyi szusszanás szükségesnek bizonyult, így kissé csalódottan, de eltoltam magamtól.

 Hangosan lihegve, egy kis oxigénért kapkodva döntöttem homlokomat övének, továbbra is szorosan tartva magamhoz, hiszen akkor még az illatát is vonzónak éreztem. Kezei lassan engedték el tincseimet, majd kis idő elteltével hosszú ujjai immár derekamon pihentek, s azt cirógatták, egyfajta megnyugtatásként szolgálva. Karjai közt találva magam fúrtam arcomat mellkasába, szinte teljesen természetesen, mintha már évek óta ezt tettem volna. Visszaemlékeztem arra az estére, amikor majdnem ugyanilyen pozícióban sírtam ki magamat, akkor görcsösen szorítva testét enyémhez. A kényszer itt is megvolt, és ha jobban belegondoltam ugyanabból az okból érintettem két kezemmel hátát; meg akartam nyugodni, s ezek szerint Kris közelsége sokat segített abban, hogy szívem ismételten egyenletesen dobogjon.

 Miközben kellemesen simultam hozzá, időközben oldalra fordított fejjel, észrevettem az asztalán heverő táskáját, amivel az iskolába is járni szokott. És igazából akkor realizáltam pontosan a helyzetet: megcsókoltam a tanáromat, és bármennyire nem bántam tetteimet, mégiscsak Wu Yifanról beszéltünk, aki nemhogy nem volt egy átlagos huszonkét éves, de emellett még oktatóm, ideiglenes terapeutám s a barátom is volt. Ezekből hogy jutottunk el idáig? Az érzés nagyon jó volt, és a csókja is fantasztikus érzéssel töltött el, de akkor a kérdéseim győzedelmeskedtek bennem, ahogy a különös felismerés is; én egy férfival voltam akkor. És ez kicsit megijesztett.

 Lassan szabadítottam ki magam öleléséből, majd egy kicsit messzebb állva tőle pillantottam bele, kérdőn csillogó szemeibe. Mikor kezdtem el máshogy látni ezeket, az íriszeket?

- Én… - kezdtem bele furcsán csengő hanggal, ami elsősorban Krist lepte meg, ugyanis még sosem hallott (én sem mellesleg) ilyen rekedt orgánummal beszélni. – Öhm… Azért jöttem, hogy megbeszéljük a tegnap történteket! – Határozott voltam ugyan, de emellett rohadt kíváncsi is, mivel nem tudtam az előbb történtek után, hogy fog minderre Kris reagálni. Baszki; abba sosem gondoltam bele, hogy csók után, milyen kínos ilyenekről beszélni.

- Ah… a tegnapit? – vakarta meg tarkóját, furcsa grimasszal arcán, mintha szégyellné az elmúlt huszonnégy órát. Olyan szemeket meresztett, amitől legszívesebben megint letámadtam volna, de emellett a kiskutyaszem szerűség arra engedett következtetni, hogy nem akar erről beszélni. Vagy legalábbis nem most.

- Ugye most csak szopatsz ezzel a nézéssel? – szakadt ki belőlem a kérdés, amivel rendesen elkerekítettem Kris szemeit.

- Ha szopatni akarnálak azt nem a nézésemmel, tenném – változott meg rögvest tekintete, perverz mosolyt villantva felém, és bár más esetben talán vevő lettem volna az efféle humorra, akkor inkább passzoltam a dolgot. Talán azért, mert még azt is el tudtam volna képzelni, hogy komolyan gondolja. Azok után, ami műveltünk…

- Kris én tényleg szeretnék…

- Oké, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor felőlem megbeszélhetjük – mondta mosolyogva, s miközben elindult a nappali felé, megragadta kezemet, majd gyengéden bevezetett a már jól ismert helységbe. Leültetett a kanapéra, de ő nem foglalt helyet, hanem meg sem állva indult a konyhába, valószínűleg valami italért.

- Kris? – pillantottam félig magam mögé fordulva, mire azonnal érkezett is egy válasz.

- Sör vagy tea? – kérdezte felegyenesedve a hűtőből egyik kezében egy üveg Bubble Tee-vel, a másikban pedig egy dobozos alkohollal.

- Vezetek – feleltem szinte reflexből, amikor tanárom elmosolyodva csukta be maga mögött a hűtő ajtaját, majd elém sétálva felém, nyújtotta az üdítőitalt. Lassan ült le velem szemben, próbálva kerülni a szemkontaktust, ami egy idő után rohadtul zavarni kezdett. – Ilyen, vagy amikor nem akarsz beszélni valamiről?

- És ez már a legkritikusabb állapotom – mosolyodott el, ahogy beleivott italába. Halkan felnevettem szavain, s ahogy felidéztem a csók utáni viselkedését, az teljesen arcomra ragasztotta a mosolyomat.

- Hogyhogy?

- Hogyhogy?! – ismételte kissé meghökkenve, majd megrázva fejét beszédbe kezdett. – Tudod, általában ha úgy viselkedem valakivel, mint mondjuk veled tegnap, akkor kicsit feszélyezve vagyok, ha az illető másnap felbukkan.

- A dalra gondolsz? – mosolyodtam el halványan, mert mélyen belül nagyon élveztem, hogy ezzel tudtam húzni az agyát.

- Igen, a dalra, ami után konkrétan leléptél – vágott vissza csuklóból. Kris vs. Sehun, eddig 1: 0!

- Mégis hogy kellett volna reagálnom? – tettem fel a szokásos kérdést, amire tényleges választ vártam. – Mégis csak a tanárom vagy, és lássuk be, nem minden diáknak szokott ilyen mód szerelmet vallani egy pedagógus!

- Én nem vallottam szerelmet – vágott szavamba, s eme megnyilvánulása azért rendesen magyarázatra szorult, és ezt szerintem ő is nagyon jól tudta. – Elismerem, hogy a tegnapi dal csak a romantikus énem kiteljesedése érdekében játszódott le, és eredetileg csak beszélni akartam volna veled erről, de amikor meghallottam azt a számot, egyszerűen csak felmerült bennem az ötlet. És nekem is könnyebb volt így.

- Könnyebb? – hőköltem hátra, mert nem láttam ebben mi volt olyan könnyű.

- Adott volt egy dal, aminek a szövegét csak meg kellett tanulni; egyszerűbb volt, mint beszélni. És bár maga a szám kicsit többet mondott, mint amit én akartam, de a lényeg benne volt.

- Viszont, ha nem a szerelem, akkor mi volt a lényeg? – kérdeztem hirtelen, mire Kris arcán két apró pír jelent meg, ezzel valami rohadt aranyos látványt alkotva a férfiról.

- Én tegnap csak azt próbáltam elmondani neked… – kezdett bele, miközben zavartan vakargatta tarkóját. – Szeretném, ha több lenne köztünk, szimpla barátságnál.

- Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor ki volt ez a pasi az előbb? – mutattam az ajtó fele, ezzel utalva az unisex arcú srácra, akivel nem akarom tudni, hogy miket művelt Kris, mielőtt még odaértem volna. Az említett furcsa grimaszt vágva vonta meg a vállát, s úgy adott választ.

- Yixing csak egy kurva. – Ezeket a szavakat olyasfajta hanyagsággal ejtette ki, hogy nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek. Mindenesetre, az ezek szerint Yixing névre hallgató férfi jelzőjén elég rendesen elkerekedett a szemem. Egy kurva?

- Kurva? Ebben az esetben, mint hímringyó? Egy férfi prostituált? – kerestem a szinonimákat, mire tanárom nevetve megrázta a fejét, jelezve, hogy vakon találgatom a lehetőségeket.

- Ha arra gondolsz, most mondom, hogy nem fizettem Yixingnek az előbbiért.

- Akkor meg miért mondtad rá, hogy egy kurva? – értetlenkedtem továbbra is, mert ez a kép nagyon nem akart összeállni. Yifan persze kedvesen kinevetve kezdett mesélni, olyan természetességgel, ami nekem sosem sikerült volna.

- Yixing volt az első barátom, még Kínában, és miatta tagadtak ki, ugyanis a szüleim nem viselték valami jól, hogy meleg vagyok, és talán nem úgy kellett volna mindezt megtudniuk, hogy ránk nyitnak épp egy aktus közepén.

- Oh – húztam el számat, mert ez a történet nem indult valami fényesen, viszont legalább megtudtam, hogy ez a bizonyos Yixing nem egy klasszikus hímringyó. De a kurva jelzőt továbbra sem értettem. – És ezután?

- Koreába költöztem és éltem tovább, mint hal a vízben. Aztán egyik nap találkoztam itt Yixinggel, beszélgetni kezdtünk és aznap is hasonló mód kötöttünk ki, mint az érkezésed előtt. És utána megállapodást kötöttünk.

- Milyen megállapodást? – kíváncsiskodtam tovább.

- Mivel ő ügynökként dolgozik, sokat kell ingáznia Korea és Kína között, így megbeszéltük, hogy ha itt van, akkor felugrik egy-egy alkalomra – mondta ki végre a lényeget Yifan, és szerencsére még csak noszogatnom sem kellett.

- Vagyis a kurvád lett.

- Pontosan.

- Ahhoz képest, hogy ügynök, eléggé könnyen adja magát… - halk megjegyzésem nem bizonyult annyira csendesnek, ugyanis Kris ajkaira sokat sejtető mosoly kúszott, mintha különösen elégedett lett volna.

- Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte továbbra is huncut mód vigyorogva, akárcsak egy helyzetét kiélvező, perverz dolgokon gondolkodó férfi. Mondjuk ő az is volt…

- Dehogy – feleltem jól leplezve valódi gondolataimat. – Csak azt nem értem, ha azt szeretnéd, hogy köztünk több legyen szimpla barátságnál, akkor miért dugod a menedzser bácsit? – tettem fel talán a leglényegesebb kérdésemet, kissé provokatív stílusban, de a kíváncsiságom túllendült a jó modoron.

- Az érzéseim mellett igényeim is vannak, amiket valakinek ki kell elégítenie.

- És ezután? – húztam fel szemöldököm érdeklődve, várva válaszára.

- Reméltem, hogy majd kombinálhatom a kettőt. – Hatalmasat nyelt, kissé félénken pillantva szemeimbe, mintha valamit még szeretett volna mondani. Hangosan sóhajtva forgatta a kezében tartott sörös dobozt, mintha abból ki tudná olvasni azokat a szavakat, amelyekre akkor szüksége volt. – A többi rajtad múlik.

- Rajtam? – mutattam meglepődötten magamra. – Miért?

- Te vagy a másik fél – emelte meg egyik szemöldökét, amolyan „Ezt illene tudnod” stílusban. – Tudni szeretném, most akkor több-e ez egy barátságnál.

 Lesajnálóan pillantva rá dőltem előrébb, sokkal közelebb hajolva hozzá, olyan távolságban figyelve arcának minden egyes rezdülését, hogy félő volt, megint félbeszakadna egy beszélgetés a kontrolálhatatlan vágyaim miatt. Oh baszki, miért kívánom őt ennyire?

- Szerintem az, amit ott az ajtónál leműveltünk nemcsak, hogy túlmegy a tanár-diák kapcsolaton, de még egy közelebbi barátságon is jóval túlhalad, ha érted mire gondolok.

- Ez nem elég – mosolyodott el kedvesen, majd szinte teljesen ajkaimra hajolva kezdett ismét beszélni. Aish, miért műveli ezt velem ez a rohadék? – Szeretném, ha kimondanád.

- Micsodát? – kérdeztem visszafojtva lélegzetem, hagyva, hogy meleg lehelete simogassa érzékeny bőrömet.

- Amit én is mondtam.

- Te ugyan nem szóltál egy kurva szót sem, csak kussban ültél a seggeden! – közöltem vele a tényeket, mire eltávolodva tőlem, kissé idegesen ragadta meg ruhámat, úgy hajolva arcomba, komolyan csengő hanggal simogatva dobhártyámat, miközben kedvesen csillogó szemeit az enyéimbe fúrta.

- Szeretném, hogy több legyen köztünk annál, mint ami most van. Szeretném, hogy az ajtónál történtek mindennaposak legyenek, ahogy azt is szeretném, hogy a jó beszélgetések és kellemes pillanatok ezután se változzanak meg. Örülnék neki, ha a mostani kapcsolatunkhoz hozzáadnánk azt, amit alig pár perce csináltunk. Szeretném, ha te, Oh Sehun, rohadtul felfognád, hogy ez már régen több mint szimpla barátság, és örülnék neki, ha nem csak én akarnám, hogy mindez valóság legyen. – Yifan kamaszkönyvekbe illő kirohanása, fenemód megdobogtatta a szívemet, bár lehet csupán a hihetetlen közelsége miatt, éreztem ezt. Bármi is volt akkor az igazi okom, valahogy a hallottak alapján, csak bólogatni tudtam. Jelezni, hogy én is mind ezt akarom, annak ellenére is, hogy nem vagyok jártas a férfi szerelemben, ahogy kapcsolatokban sem. Nem tudtam, miért érzek hirtelen ilyen mennyiségű vonzalmat Yifan iránt, de abban biztos voltam, hogy örültem volna mindannak, amit elmondott. Igen, ő a tanárom volt, ráadásul még férfi is, de egy olyan kapcsolat lehetősége, mint amilyet felajánlott, egyszerűen elcsábított. Mintha szavaival csak a vesémbe látott volna; mert bármennyire is hihetetlenül hangzik, de vágytam Krisre, és a kimondott szavaira is.

- Rendben – szólaltam meg végül, folyamatosan a férfi immár meglepődött szemeibe meredve.

- Rendben?

- Belemegyek ebbe – mondtam remélve, hogy ez az, amit hallani akart, de az értetlen csillogás szemében, nem arra engedett következtetni, hogy felfogta, mit is válaszoltam akkor. – Nézd Kris, én nem tudtam volna mindazt elmondani, amit te az előbb, hiszen kettőnk közül mégis csak te vagy az író. Nekem csak az egyetértés megy, és bármennyire is nem vallom magam melegnek, vagy egyszerűen a kapcsolatok emberének, de amit te elmondtál… Még működhet is.

 Végighallgatta az egész ömlengős maszlagot, amit tényleg komolyan gondoltam, majd az utolsó mondatom végére, csupán egy elégedett mosollyal ajándékozott meg, és egy rövid csókkal, ami sajnos csupán néhány pillanatig tartott. Ennyire ki lennék éhezve, vagy csak szimplán beszívtam?

- Ezt akartam hallani – suttogta ajkaimra.

- Remek. De remélem, tudod, hogy a későbbiekben, majd még foglak szívatni azzal a szerelmi vallomással.

- Elviselem, ha cserébe, mindig ilyen cuki leszel.

- Na, most kapd be a faszom!

- Örömmel! – Halk nevetés tört ki belőle, majd közelebb húzva testemet övéhez, ajkaimra hajolt, s hosszasan kényeztetett tökéletes nyelvjátékával. Nem lehetett volna jobb vége annak a napnak, ebben biztos vagyok.