Prológus
Azon az éjszakán nem mentem haza. Elegem volt már a szüleimből, és abból, ahogy bántak velem. Vagy ahogy nem bántak. Azt hittem meg fogom szokni, hogy le vagyok szarva, de mindig rá kellett jönnöm, hogy nem. Soha a büdös életben nem fogok nekik számítani. Én meg gyűlöltem őket. Mindent undorítónak találtam, ami egy kicsit is kapcsolódott hozzájuk. Kivéve Yunseot! Az egyetlen személy az életemben, akit nem tudnék gyűlölni, még akkor sem, ha tőlük való. Kishúgom maga volt az ártatlanság fénye; sosem sírt, mindig szelíd mosoly foglalt helyet arcán. És szeretett. Szerette azt az embert, akit a saját szülei leszartak. Így leginkább az fájt, azon a nyári éjszakán, hogy őt magára kellett hagynom. De nem maradhattam ott. Képtelen lettem volna elviselni tovább azt a fullasztó légkört, ami az otthonomnak nevezett házban ólálkodott.
A magányos utcákat járva gondolkoztam el azon, hova is mehetnék. Csak egy telefonba került volna, s egy puha ágyban fekszem, valószínűleg egy dögös csaj társaságában. De akkor, azon az éjszakán nem volt kedvem lányokkal foglalkozni. Jongdae kilőve, hisz túl messze volt tőlem, ráadásul nem élt egyedül sem. Viszont ez sem szomorított el. Túlságosan elegem volt a családomból, a körülöttem élőkből, de legfőbbképpen magamból. Undorodtam a saját gondolatomtól is; miért születtem ilyennek? Miért nem tudom magam egyszerűen nem létezővé tenni?
Elsétáltam egy kisebb parkba, ahol egy padon foglaltam helyet, úgy bambulva az eget. A csillagok ragyogtak, s a holdfény bevilágította az egész térséget. Olyan sokáig meredtem magam elé, hogy észre sem vettem a mellettem heverő könyvet. Egy vastag, körülbelül kétszázötven-háromszáz oldalas, régi kiadású olvasmány volt, már sárguló lapokkal. Megérintettem érdes borítóját, s ölembe vettem, úgy nyitva ki az első oldalon. Jobb felső sarkába tollal egy „K” betűt írtak, ami sokkal inkább hasonlított macskakaparáshoz, mint írásjelhez. A következő lapon hatalmas méretben olvashattam el eme mű címét: „Lidércnyomás”. A sötétségben nehezen olvastam ki ezt az egy szót is, így inkább csak belesüllyesztettem táskámba.
Azon a nyári éjszakán az a pad volt az ágyam, s a csillagok gyermekkorom őrzői. Viszlát gondtalan élet, remélem, egyszer még összefutunk!
Szia kedves Noel!
VálaszTörlésNem, még nem olvastam el az összes részt, csak a prológusig jutottam. Holnap pótlok, de gondoltam pár sorban írok véleményt. ^^
Először is, nagyon örültem, amikor megláttam, hogy publikáltad a történetedet. Emlékszem, amikor Bomi csoportjába bekerültél említetted, hogy írsz vagy tervezed, szóval érdekelt a dolog. (Amúgy akkor társalogtunk a BTS imádatunkról is és Sugáról is, meg hogy ,,csak" EXO ficeket szeretünk olvasni. Mindegy ^^)
Másodszor, jaj az én kis babuka biasom, Sehun lesz a főszereplő, hát ott olvadtam el, ahol épp olvastam a posztod. :-P
Aztán mèg Kris is itt van... Azt hiszem velük még nem olvastam, de erre már nem vennék mérget.
Amint megnyitottam a blogot nagyon megtetszett a dizi, a képek is szuperek a fiúkról. ;-) Sehuntól külön rámtört egy félelmetes fangörcs *ezvan*
Külön jó, hogy mindennel elláttad a ficed; van itt bevezető, szereplők, ismertető, prológus. Azt kell mondjam, minddel kellően felkeltetted az érdeklődésem, a stílusodba is beleszerettem ebből a kevésből is. *.*
Holnap nekifogok a fejezeteknek. Utána megint írok. Köszönöm, hogy olvashatom.
Pusz <3 Juditta
Annyeong kedves Juditta! (Na ilyen koreai üdvözlés is ritkán lesz).
TörlésSzerintem te jobban emlékszel arra én mit és mikor írtam, mert nekem tényleg nem rémlik, hogy meséltem volna arról, hogy írok. De a BTS fanmódunk benne maradt a lukas fejemben, ne izgulj. ^^
Igen, a kis Sehun. Amikor életem első yaoi fanficijét olvastam (ami pont BTS volt XD) tudtam, hogy ha valaha fogok írni én is egyet, tuti, hogy lesz egy olyan, amiben Sehun lesz a főszereplő. És amikor ezt a történetet megálmodtam (egy izgalmas történelem óra közben) tudtam, hogy Sehun "párja" Kris lesz. Mert csak és kész! ^^
Hálás köszönetem, hogy megemlítetted a dizit, mivel el sem tudod képzelni mennyit szenvedtem vele, míg végre olyan nem lett, ami tetszett. Szóval most meg vagyok hatódva... XD (Tényleg köszönöm)
Szereplő bemutatást csak azért írtam, mert sokszor én is elfelejtem, ki kivel mit csinál és miért XD. Ezért gondoltam az olvasóknak is "segítség" lehet. (^3^)
Én köszönöm, hogy olvasod a ficimet (vagy legalábbis elkezded), hisz nagy örömöt okoz számomra, ha neked (is) tetszik az, amit írok.
Puszi: Noel