Ismertető

ISMERTETŐ

Bevezető:

 A pubertáskor meghatározó időszak egy éppen felnövekvő személy életében. Ennek elején kezdünk lázadni szüleink ellen, s ilyenkor bármit is mondjanak, mi szöges ellentétét fogjuk tenni. Csak azért, hogy idegesítsük őket, újfajta stílust keresünk, amit ők aztán kifogásolhatnak. Persze van olyan kamasz is, ki egyszerűen csak keresi önmagát, ezáltal sok mindent kipróbál; színes hajak, extravagáns öltözet, új személyek és dolgok megismerése. Ilyenkor el akarjuk dobni a régi gyerekszobát egy új, izgalmas valami után kutatva, aminek még nem sikerült nevet adni. Ekkor talán gyökerestül megváltozik ízlésünk, s gondolkodásmódunk. A kamaszkorban érkezik az érdeklődés a másik nem iránt. Figyeljük őket, és értetlenül állunk eléjük, ha számunkra furcsa dolgot művelnek. Az évek alatt megfigyelhetjük testünk, hogyan változik; a lányoknak mellük nő, s szélesebb csípőt növesztenek maguknak. A fiúk hirtelen megnyúlnak, s egyre több dolgot vélnek felfedezni magukon. Egyre többet gondolnak a formás idomokkal rendelkező kortársnőikre, s a szexuális kapcsolatokra.
 A pubertáskorban alakul ki az első szerelem, melynek érzése mindkét félnek ismeretlen. A megmagyarázhatatlan ragaszkodás az illetőhöz, az érzelmi kötelék, s persze a vonzalom. S ahogy telik az idő, ezek elmúlnak, s egy személy, aki egykor a mindent jelentette, később már csak egy idegenként tekint vissza rád az utcán. Te pedig vagy elfelejted a közös emlékeket, vagy a boldog percekre bármikor szívesen gondolsz vissza.
 Ilyenkor kötünk barátságokat, melyek talán nehezebben mennek tovább, mint a szerelmek. Nehéz kiszúrni a hamis embert, de az igazit még nehezebb. S ha sikerül, abból egy szerelemnél is erősebb kötelék alakulhat ki. Egy olyasfajta érzelmi viszony, melyet a legromantikusabb szerelem sem tehet tönkre.
 Mikor még fiatalságunk küszöbén állunk, akkor alakul ki személyiségünk. Valaki megtalálja önmagát a művészetekben, valaki a sportot részesíti előnyben, egyesek meg csak úgy alakulnak. Létrejönnek, mint a vadon nőtt rózsa, s olyat adnak másoknak, amit eddig még nem tapasztaltak. Legyen az, rossz vagy jó.
 Mikor a végét járjuk a pubertásnak, s várjuk a felnőttek izgalmas életét, akkor mutatjuk meg igazán valódi arcunkat. Van, aki teljes ellentéte lett önmagának; régen színes ruhákban, hosszú hajjal s biztos érzelmekkel állt a világ sarkában. Ma már ugyanez a személy, színes rövid hajjal, extravagáns cuccokban áll ki mások elé szónokolni, védve a melegek jogait, akikhez ő is tartozik. A kezdetekkor egy visszahúzódó, szerény enyhén konzervatív személyből egy liberális nagyszájú boldog ember lett. Persze vannak olyanok is, akik kevésbé látványos változáson mentek át, úgy élve teljes életet. És akadnak azok, kik a népszerűségért teljesen elrejtik valós önmagukat, s inkább burkolóznak egy olyan álarcba, ami miatt az emberek sikeresebbnek látják majd őket. Majd egy idő után elveszítik valódi önmagukat. S segítség nélkül, sosem szerzik vissza azt.

 Szereplők:

 Oh Sehun – Végzős gimnazista, az iskola sztárja. Nem csak megnyerő stílusa, és lehengerlő vonzereje miatt népszerű, hanem szülei révén elég gazdag is, így nem csoda, hogy tapadnak rá, nem csak a lányok, de még az álbarát jelölt fiúk is. Természet adta adottságait kihasználva, elég sok barátnője volt már eddig, s több lányt fektetett meg, mint maga Casanova. Nem érdeklik az összetört szívek, sem pedig az utálkozói, akiket gimnáziumi évei alatt szerzett. A tanárok kicsapongó viselkedése miatt nem kedvelik, s csak úgy, mint sok minden másra, a tanulásra is magasról tesz. Sehunnak sokszor vannak hangulatingadozásai, olykor dühkitörései, melyeket nem tud kezelni. Gyűlöli az embereket, főleg szüleit. Az iskolában a jobbik arcát mutatja, s olykor még jól is szokta érezni magát, de eddig még senkivel nem volt teljesen őszinte. Egyedül nyolc éves kishúgát szereti, aki miatt megéri, felkelni reggelente. De az arrogancia és a beképzelt fennkölts stílus beléivódott s a részévé vált.

Wu Yifan (Kris) – Történelem és irodalom szakon végzett az egyetemen, mint tanár. Imádja a gyerekeket, s az oktatást is nagyon élvezi, mégis szíve legmélyén íróként szeretett volna dolgozni, viszont ez nem jött össze neki. Egyedül él egy elegáns egyben művészi legénylakásban. Szüleivel való rémes kapcsolata miatt költözött Koreába, s az egyetemet is itt végezte el. Tandíját nagymamája fizette, ahogy a kezdetekkor az albérletét is. Mióta rendesen dolgozik, saját otthont alakított ki magának így nincs szüksége támogatásra. Rendkívül művelt egyben intelligens férfi, mégsem nősült meg. Végtelenül türelmes, s szíve teli van kedvességgel. Ha egyedül akar lenni könyveibe, temetkezik s olyankor senkiről, sem akar hallani. Még gyerekkorában megtanult zongorázni, így sokszor zenéléssel vezeti le a feszültséget. Romantikus alkat, és hisz benne, hogy a szerelem bárhol lecsaphat. Kortól és nemtől teljesen függetlenül. 

 Choi Sulli – Szintén végzős gimnazista, Sehun (jelenlegi) barátnője, aki egyben rekordot is tart, ugyanis eddig ő bírta legtovább a közelében. Elég naiv lány, és hagyja, hogy Sehun kihasználja ártatlan kedvességét és az ő feléje táplált érzéseit. Maga sem tudja mi okból, van a fiúval, de, amikor a folyosón elismerő tekinteteket kap, s megízleli a népszerűség aromáját, rögtön eszébe jut. Mégis gyengéd érzései is vannak feléje, melyeket nem ért, de különösebben nem foglalkozik velük. Egyszerű gondolkodású, szerény lány, kit Sehun csak az ágyban való kiemelkedő teljesítménye miatt tart maga mellett.

Kim Jongdae (Chen) – Sehun osztálytársa, gyerekkori és egyetlen igaz barátja. Végigkísérte a fiú hullámvölgyeit és ő az egyetlen, aki tudja, hogyan kell lenyugtatni Sehunt, egy dühkitörés után. Szülei Kínába költöztek, s mivel Chen nem akarta itt hagyni barátját nem tartott családjával. Egy viszonylag olcsó, otthonos kis albérletben lakik. Hétvégenként dolgozik, de azt senki nem tudja hol. Sehun révén ő is a populáris diákok, közé tartozik, de ez sosem érdekelte. Nem foglalkozott a lányokkal, a zene sokkal jobban megmozgatta fantáziáját, s remek tehetsége is van hozzá. Egy zeneművészeti főiskolába szeretne bekerülni, ezért szinte semmivel nem foglalkozik szabadidejében, csak a zongorájával, amit még édesanyjától kapott.

 Kim Minseok (Xiumin) – Ő Chen lakótársa. Nem sokat lehet tudni róla, igazán csak Jongdae ismeri. A színművészeti egyetem mellett esténként dolgozik, így csak éjfél után esik haza. Hiperaktív, sosem fáradt, így ezt a terhet is könnyedén cipeli maga után. Életvidám srác, mindig ott bujkál egy mosoly a szája szélén. Nyílt és őszinte ember, kinek vigyora mögött titkok lapulnak, melyeket, eddig csak néhány embernek mutatott meg. Nincs barátnője, nem is igényli, hisz pontosan tudja, nem lenne ideje még egy nővel is foglalkoznia. Kedveli az olyan embereket, kiknek jó érzéke van a zenéhez.

 Történetről:

 A főszereplő Sehun, tehát az ő szemszögéből fogom írni az egészet. A téma (ahogy a bevezetésben olvasni lehetett) az iskolai élet és a pubertáskor rejtelmei; hogy változik meg egy személyiség, s legfőbbképpen mi miatt fordult ki teljesen önmagából Sehun. Ennek okait és folyamatát fogjátok olvasni. Természetes lesz benne szerelem, fordulatok, s a magam stílusában hosszabb rövidebb filozofálások is. Hogy részletesebben mi lesz a történetben, és hogy kinek mi a pontosabb szerepe, azt nem szeretném elárulni.

 Vajon ennek az öt embernek mi köze van egymáshoz? Miért vált Sehun azzá, aki? Hogy tudna ezen bárki is segíteni? És Kris, a bukott író, az irodalom és történelem tanárként dolgozó ifjú férfi, hogy kerül a képbe?

 Megtudhatjátok, ha velem olvastok legközelebb is! 

(Nagyon örülnék néhány kommentnek is :3 )