41. fejezet

41. fejezet

- El sem hiszem baszki, hogy rávettél erre – forgattam fáradtan szemeimet, orrnyergemet dörzsölve, miközben Jongdae és Minseok társaságában igyekeztünk Kris lakásához, ahol a találkozó kiindulópontját beszéltük meg. Mert igen, ezek a nyomorékok, rádumáltak a dupla randira.

- Engem is meglep, hogy belementél – vágott egy furcsa grimaszt az idősebb, ahogy szerelme kezét markolászta, de úgy, mintha csak egy-egy érintésből is képesek lettek volna olvasni a másikban, mivel Xiumin eléggé furcsa fejeket produkált ez idő alatt.

- Hát, én sosem csinálnék ilyen baromságot…

- Akkor ez most micsoda, virágültetés?

- Engedd már, hogy befejezzem a mondatot! – förmedtem barátomra, amolyan klasszikusan morcos stílusban, amit egy visszafojtott röhögéssel nyugtázott, párjához hasonlóan. Esküszöm, néha ki tudtam volna nyírni azt a kettőt, az ilyen esetekben pláne. – Nekem meg sem fordult volna a fejemben a dupla randi ötlete, de Yifan…

- Szóval ő erőltette?

- Nem egészen – helyesbítettem, mert az erőltetés kifejezést egy cseppet túlzásnak gondoltam. – Csak mondta, hogy miatta nem kellene ezt ennyire elvetnem, mivel ebben semmi szégyellnivaló nincsen, no meg ő szívesen jönne – vontam meg vállaimat, kicsit füllentve, mert ez a párbeszéd nem éppen így zajlott le.

 A frappánsan időzített szülinapi szopás után, eltelt egy kis idő, és máris május küszöbéhez érkeztünk – vagyis még volt kemény másfél hét elsejéig –, ahol nagyban készülődni kezdtünk a ballagásra, az érettségire meg minden ehhez hasonló baromságra, ami engem hidegen hagyott. Na, és ekkoriban a kelleténél kicsit többet panaszkodtam Krisnek, egy alkalommal pedig megemlítettem – jobban mondva elnyafogtam –, hogy már mindennel a faszom is kivan, pluszban Jongdae még állandóan basztat ezzel a dupla randi témával. És ekkor történt, hogy Yifan fellelkesült. Oké, nem kezdett el pattogni, mint egy fangörcsölő kislány, elvégre egy felnőtt férfiről volt szó, de látványosan élénkebb lett, és határozottan közölte, hogy menjünk. El tudtam képzelni az akkori fejemet, mennyire retardált pofát vághattam, de őszintén megdöbbentem párom ezen kijelentésén. Talán még annál is nagyobb sokkot kaptam, mint amikor közölte, hogy szeret… bár az másképpen küldött padlóra, mint ez. A tudat, hogy Kris dupla randira akart menni, egy pöppet furcsa volt, de annyira nem elleneztem a dolgot, mert ha menni szeretett volna, akkor rajtam ne múljon. Csak éppen kicsit tartottam a találkozástól; Jongdae-t persze már ismerte, de csupán úgy, mint diákját, és mint a srácot, aki egyszer behúzott neki, Xiuminról meg csak hallott. Kissé paráztam az ominózus találkozástól, és Kris benyomásáról, és ha ez még nem lett volna elég, ott volt az a két jómadár… Legjobb barátom okés téma volt, nagyjából tisztán látta a helyzetet, de Xiumin, na ő nálam totál sötétségbe burkolózott. Azon kevés meleg ismerőseim közé tartozott – ergo ő volt az egyetlen –, aki semmilyen körülmények között nem tudta volna megmondani ki az a Wu Yifan. Mármint, tudta, hogy velem járt, tisztában volt azzal, hogy a tanárom volt az ipse, viszont egy jellemvonás felsorolására sem lett volna képes. Summa summarum, be voltam fosva a dupla randitól.

 Kris lakásának épületéhez érve a bejárati ajtó előtt megpillanthattuk tanárom, egyszerűen tökéletesen felöltözve. Nem vitte túlzásba a ruházkodást – nem úgy, mint azon a bizonyos vacsorán –, de kibaszott jól nézett ki, annyira, hogy majdnem kifröccsent az orrom vére, egyenesen rá a fehér felsőjére, és feszes farmerjára, ami, maradjunk annyiban, hogy kiemelte a lényeget. Szívem szerint ott helyben letámadtam volna, de utcán egyben társaságban voltunk, így egy szimpla mosolynál többel nem tudtam szolgálni.

- Sziasztok! – villantott felénk egy szép mosolyt, pontosan olyat, amivel sikításra bírta egyes osztálytársnőimet (és bizonyos esetekben sajnos engem is).

- Szia! – köszöntem vissza, megpróbálva nem olyan romantikusan elvarázsoltan viselkedni, mint amire sok esetben képes voltam, mert muszáj volt tartanom az imidzsemet, ha még csak előttük is. Yifan szemei felcsillantak, mikor mellé léptem, de azoknak sarkából kiszúrta a még ismeretlen Minseokot is, akinek illendően bemutatkozott. – Wu Yifan – nyújtotta kezét barátságosan, amit az alacsonyabb el is fogadott.

- Kim Minseok, de csak Xiumin – biccentett az alacsonyabb, viszont nem tűnt úgy, hogy a beszédet be akarná fejezni azzal, hogy visszahúzta kezeit. – Te vagy akkor Sehun tanára, igaz?

- Igen – bólintott halvány vigyorral ajkán.

- Meg kell mondjam, minden elismerésem, hogy elcsábítottad ezt a kölyköt, másnak nem nagyon sikerült volna, amekkora egy makacs öszvér – vágott a közepébe, bármilyen köntörfalazást elhagyva.

- Szép volt Xiu, ez egy cseppet sem számított erős kezdésnek – nevetett fel mellette párja, baromi jól szórakozva a helyzeten, miközben megsemmisülő ábrázatomat vizslatta. Számítanom kellett volna az ilyenekre?

- Talán nincs igazam? Én mondom neked Yifan, Sehun az érkezésed előtt olyan hetero volt, mint ezelőtt senki… – Nem mondom, egy kicsit zavart Xiumin monologizálása, de úgy tűnt, Kris nagyon jól szórakozik rajta, így az idősebbek előrébb sétálva diskuráltak, míg mi ketten Chennel hátra maradtunk.

- Még mindig jó ötletnek tartod ezt az egészet? – kérdeztem odahajolva barátom füléhez, miközben az előttünk baktatókat figyeltem.

- Persze, legalább egy hullámhosszon vannak, nincs ezzel semmi baj – rántotta meg vállait, majd szerelme mellé lépett, és én is hasonlóan tettem, ezáltal így négyen elálltuk az egész járdát. Még szerencse, hogy egy nyugger sem volt a közelbe, mert akkor hallgathattuk volna a nyavalygást arról, hogy „ezek a mai fiatal homokosok…”. Na, nekem erre kurvára nem lett volna szükségem.

- Miről van szó? – kérdeztem a legmagasabbra pillantva, aki még mielőtt válaszolhatott volna, Xiumin félbeszakított el sem kezdett szavait.

- Csak éppen azt ecseteltem neki, hogy ha ilyen töri tanárom lett volna, akkor valószínűleg nem bukom meg tizedik félévben – rántotta meg a vállát a színésztanonc, de ez a megszólalása Chennél megért egy számon kérő pillantást.

- Ezzel mire akarsz célozni? – húzta fel szemöldökét legjobb barátom, mintha csak a „féltékeny pasi” szerepébe akart volna belebújni.

- Ugyan Chen, ne tegyél úgy, mintha sosem bámultad volna meg Yifan seggét óra közben! – forgatta meg szemeit az egyetemista, mire az említettnek, és nekem is, a fiú mellett meghökkenten pillantóra tévedt a tekintetünk.

- Megbámultad? – kérdeztem őszinte döbbentséggel és kíváncsisággal hangomban, de csupán értetlen – vagy inkább hitetlen – homlokráncolást kaptam válaszul.

- Tényleg megnézted? – szólalt meg ezúttal a közvetett „zaklatott” is, aki automatikusan tette mindkét kezét a formás farpofáira, mintha védeni szerette volna azokat, miközben mindannyian egyetlen egy választ vártunk, egy személytől. Szegény Jongdae, biztos egy vallatáson érezte magát, de baromira akartam tudni, hogy valóban megstírölte-e a pasim fenekét.

- Uramisten srácok, hagyjatok már! – vágott egy ocsmányabb grimaszt, hevesen rázva fejét. – Persze, hogy nem!

- Karácsonykor még mást mondtál! – felelte Xiumin, ezzel csak még kínosabb helyzetbe hozva párját.

- Egy büdös szóval nem mondtam, hogy megnéztem a fenekét – csóválta a nyakán helyezkedő részt, olyan nagy elánnal, hogy tincsei ide-oda lóbálódva dobálóztak.

- De úgy gondolod, hogy dekoratív!

- Mert tényleg az! – válaszolt kapásból osztálytársam, mintha a tények és a személyes cselekedetek – ez esetben egy fenék megbámulás vádja – rögtön ugyanazon lennének. – Erről nem hazudtam, sem neked, sem Sehunnak.

- Nekem? – böktem meglepetten mellkasomra. – Mikor beszéltünk mi erről?

- Amikor felhívtál.

- Eléggé gyakran hívlak, már nem azért, szóval légyszi egy kicsit szűkítsd le a kört!

- Aish, arról beszélek, amikor kórházban voltál, és hajnalban felriasztottál, hogy kikérd róla a véleményemet! – magyarázott barátom, erősen gesztikulálások közepette mutatva tanárunkra, amikor is végre beugrott. Előtte való napon vallotta be Kris, hogy meleg, eléggé drasztikus keretek között, én pedig következő reggel megkérdeztem Jongdae-t, hogy szerinte – azaz meleg férfi szemmel – Yifan mennyire jó pasi. Oh baszki, ezt tényleg megcsináltam? Hogy lehettem ennyire idióta? Ráadásul, legnagyobb rábaszásomra, arra a bizonyos kórházi esetre Kris is tisztán emlékezett, legalábbis számon kérő tekintetéből erre következtettem.

- Komolyan megkérdezted? – pillantásai a hitetlenségben úsztak, s a meglepődött érzések mellett még némi értetlenséget is fel véltem fedezni, de mázlimra, haragot nem nagyon.

- Meg.

- És miért?

- Kíváncsi voltam – vontam meg vállaimat, mert erre mi mást mondhattam volna? Még én sem emlékeztem pontosan minek volt szükségem erre az infantilis információra, elvégre én is el tudtam dönteni, hogy ki szép és ki nem. Ehhez tényleg nem kellett érettségi.

- Komolyan, soha többet nem viszlek húszasok közé, mert akkor mindig megkergülsz – csóválta korholó hangnemben fejét legjobb barátom, aki úgy beszélt szerelmével, mintha a kamaszgyereke lett volna, pedig Xiumin volt az idősebb.

- Jaj, ne kapjad már fel így a vizet, nem is történt semmi!

- Nem, de ha ezek ketten a végén az én állítólagos seggstírölésem miatt szakítanak, akkor egy életen keresztül hallgathatom majd a pösze nyafogását! – forgatta szemeit, mintha mi ketten csupán ennyitől szét tudnánk menni.

- Szerintem, most jegeljük ezt a témát – vetettem fel az ötletet, amit kivétel nélkül mindenki díjazott, amit nem is csodálok, mivel közülünk aztán senkinek nem volt kedve erről beszélni. – Tényleg, Xiumin és Yifan egyidősek! – Tudom, nem éppen egy izgalmas témát dobtam be, de jobb volt nem Kris fenekéről beszélni, így ez tűnt a legjobb váltásnak. Hála Istennek, az idősebbek ráharaptak a dologra, pont annyira, amennyire kellett.

- Nocsak, Yifan te is ’90-es vagy? – lepődött meg őszintén a színésztanonc, gondolom azt hitte, hogy sokkal nagyobb köztük a korkülönbség, elvégre mégiscsak egy dolgozó, felnőtt férfiről volt szó.

- Igen. Tizennégy éves koromban érettségiztem, szóval viszonylag már régóta dolgozom tanárként – vont vállat párom, egyre távolabb és távolabb terelve a beszélgetést a kezdetétől. – Melyik hónapban születtél?

- Márciusban.

- Ó! – tátotta el meglepetten száját a szőkeség, ahogy kissé meghökkenten, ám ugyanolyan mosolyogva figyelte az alacsonyabbat. – Idősebb vagy nálam.

- Tényleg?! – kerekedett el mindenki szeme, mert az kibaszott furcsa volt, hogy egy diák öregebb volt egy gimnáziumi tanárnál, legalábbis nekem nagyon keresztbetett. – Ugye most csak viccelsz?

- Nem, teljesen komolyan beszélek. Novemberben születtem – vonta meg játékosan vállait, mintha egy olyan hibájáról beszélt volna, aminek létezéséről nem tehetett.

- Hihetetlen, hogy megértem azt, hogy az élettársam öregebb egy tanáromnál – motyogott orra alatt legjobb barátom, mellettem ballagva, hagyva, hogy a húszasok, kicsit előttünk mélyen diskuráljanak a dolgaikról. – Igazad volt.

- Mivel kapcsolatban? – kérdeztem vissza, mert így bambulásból felriadva hirtelen nem tudtam, miben nyertem.

- Hogy a dupla randi szar ötlet. Legközelebb, ha ilyen jut az eszembe, kérlek, vess a mókusok közé – felelte nyomottan, amin hangosan röhögni kezdtem, mivel ezeket a szavakat úgy mondta ki, mintha a kivégzésére készült volna. Élvezetes volt nézni barátom szenvedő arcát, holott az egész az ő ötlete volt.

 Mosolyogva karoltam át a srácot, hogy megnyugtassam valami kedves, baráti tanáccsal, vagy tudja a tököm micsodával.

- Ne izélj már, összességében egész jól megy a dolog. Ki fogjuk bírni, ne szard össze magad!

 És lám, az okos kis Oh Sehunnak lett igaza, mint mindig. Mivel négyünk közül senki sem volt híve a látványos, tinifilmes randiknak, így csak mászkálgattunk a belvárosban, hogy legyen már valami okunk elbaszni az időnket. Kris meghívott minket egy kávéra – a kis rich bitch –, amiből természetesen baromi nagy cukrászdázás lett, bár nem tűnt úgy, hogy tanáromat zavarta volna, hogy vele vetettünk meg mindent. Ahogy ránéztem, nagyon elhittem, hogy jól szórakozott, és lehet ez így is volt, ebben nem lehettem biztos. Yifan meglehetősen jól kijött Xiuminnal, amin annyira nem csodálkoztam, elvégre egy korosztály voltak (mintha én annyival fiatalabb lettem volna). Mondjuk az vicces volt, mikor tanárom felajánlotta Minseoknak, hogy szólítja hyungnak, ha nagyon szeretné, de hál’ Istennek, megkíméltek minket ettől a sokktól, és maradtak a keresztneveknél. Szegény Jongdae már így is totál sápadt volt, látni kellett volna az arcát, amikor ez a beszélgetés lezajlott, bár mi tagadás, érdekes lett volna, ha a tanárunk hyungnak nevezni Xiumint, akinek az arca vetekedett egy kisgyerekével. Amikor először találkoztunk, azt hittem fiatalabb nálam, erre még Krisnél is öregebb volt; baromi poénos az életem mostanság.

 Valami parknál jártunk, nem messze Chenék munkahelyétől, amikor az említett személy és tanára éppen kettesben beszélgettek, kicsit messzebb tőlem, és az időközben mellém érkezett Xiumintól.

- Nem mondom – huppant le egy padra az idősebb –, megütötted a főnyereményt.

- Gondolod? – húztam fel szemöldökömet, ahogy fél szemmel formás fenekű oktatómra pillantottam. Esküszöm, nem direkt stíröltem azt a bizonyos testrészét, de a tekintetem automatikusan siklott arra a területre. Ilyeneket ezek a férfi ösztönök.

- Biztosan tudom. Öcsém, ha ilyen pasival találkoztam volna még régebben, most nem lennék Chennel – fújta ki tüdejében rekedt levegőjét, majd hozzátette. – Ezt azért nem mondd vissza neki!

- Lakat lesz a számon!

- Fasza, de először muszáj választ adnod egy nagyon fontos kérdésre – emelte fel mutatóujját, én pedig csupa fülekkel figyeltem őt. – Milyen a szex?

- Nem gondolod, hogy egy kicsit indiszkrét vagy?

- Nem – felelt kapásból, kicsit közelebb evickélve hozzám. – Ugyan Sehun, ne izélj már. Ezt csinálják a lányok is, ezt csinálják a fiúk is, ne akard kihúzni magad a dolog alól, csak mert egy kis androgün mázlista vagy.

- Nem vagyok androgün – akadtam le egy bizonyos szónál.

- Akkor tedd is szépen félre a transzi hajlamaidat, és hadd halljam a szaftos részleteket! – Komolyan, ezen a gyereken majdnem teljesen behaltam, ahogy ilyen gátlástalanul volt képes valami olyasmit követelni, ami egyáltalán nem tartozott rá. Megvolt a taktikája, azt meg kellett hagyni. – Szóval…?

- Jó – feleltem egyszerűen, mire a mellettem ülőnek kidülledtek szemei.

- Csak jó? Ne szerénykedj már, én egy ilyen seggformából minimum egy fantasztikusra tippelek! – lökött oldalba az idősebb, ahogy ismételten Yifanra sandított, én pedig követtem a példáját. Csak tudtam volna miért volt ennyire jó feneke…

- Mit vársz, mit mondjak?

- Az igazat baszki, eddig én sosem hazudtam neked Chen teljesítményét illetően, de ha szeretnéd, részletezhetem is! – ajánlotta fel a dolgot, ezért úgy festett jobbnak, ha készségesen válaszolok neki, mert aztán baromira nem voltam kíváncsi Jongdae erősségeire.

- Oké-oké elmondom, csak kérlek kímélj meg az ilyenektől! – válaszoltam kapásból, aztán halkabbra véve hangerőmet, közelebb hajoltam a sráchoz, hogy Kris ezeket még véletlenül se halhassa meg. – Életemben nem volt még olyan jó, mint Yifannal.

- Komolyan beszélsz?

- Beadtam a derekamat erre a szarra, és még kételkedsz bennem? – rúgtam bokán az idősebbet, mert nem volt elég, hogy basztatott ezzel a dologgal, de még azt is hitte, hogy hazudtam. Eszem cseszem ilyenkor.

- Tehát jobb, mint nővel.

- Sokkal! – jöttem egy kicsit izgalomba. – Ne akard megtudni, mindig mennyire ki vagyok éhezve a közelében.

- Ti nem csináljátok mindennap? – értetlenkedett, valószínűleg azért, mert Jongdae barátom minden éjszaka beteszi a lompost Xiuminba, amin már meg sem lepődök.

- Nem, és nem tudom miért – vontam meg vállaimat, őszinte tudatlansággal hangomban. – Valamikor napokig, hetekig nem jutunk tovább a pettingnél, néha meg… – gondolkoztam el egy pillanatra, amit az izgága Minseok szakított félbe.

- Néha meg mi? – Ez a gyerek tényleg nem bírt nyugton maradni.

- Néha meg olyan erőszakos velem, hogy másnap lábra sem tudok állni… – feleltem kissé elpirulva, mert a tény, hogy annyira meg szoktak rakni, hogy fel sem tudok kelni, egy picit kínos a férfi imidzsemnek, de hát nem tehettem róla. Az egész Kris hibája volt; szexmániás állat, de talán ezt a tulajdonságát szerettem benne a legjobban.

- Aish, mekkora mázlista vagy! – vágott grimaszokat a mókusarcú. – Nagyon ravasz krapekod van, mit ne mondjak.

- Miért is?

- Önmegtartóztatást gyakorol. Állítólag utána az adott dolgok sokkalta élvezetesebbek – lökött játékosan vállba, pajkos mosollyal ajkain, amivel valószínűleg zavarba akart hozni. – De az is lehet, hogy csak simán nem csípi a monoton keféléseket. Szoktatok egy nap többször is szexelni?

- Előfordul – bólintott magabiztosan, mert tényleg volt már arra példa, hogy egy alkalmunk után nem sokkal később Kris ismételten letámadt, arra utalva, hogy szeretne még egyszer bennem lenni. Na, nem mintha bántam volna, viszont eléggé gyakran nem tudtam kiigazodni ezen a pasin, főleg nemi aktivitás terén; egy rejtély volt, én mondom.

- Mi fordul elő? – hallottam meg az ismerős hangot közeledni, amelynek tulajdonosa elbűvölően mosolygott rám, mellette ácsorgó legjobb barátom pedig mobilját bűvölte nagy bőszen.

- Semmi lényeges – legyintettem, miközben Xiuminra olyan pillantásokat vetettem, amik azt üzenték, ha el meri fecsegni valakinek mindazt, amit mondtam, akkor seggbe rúgom, de úgy, hogy a Holdig repül vele. Asszem vette a lapot.

- Minden oké? – kérdezte a jobbomnál ülő színész, elsősorban szerelmét, aki fáradtan emelte ki tekintetét a készülékéből.

- Hát nálunk nem éppen – húzta el száját. – Hyung az előbb hívott, hogy a mai esti műszak megcserélődött, és JunHyun-ék helyett mi lépünk fel.

- Na ne bassz! – nyögött fel kelletlenül Xiumin, látszott rajta, hogy nagyon nem volt kedve melózni menni. – Mikor?

- Azt mondta, fél óra múlva legyünk ott átöltözve – fújta ki idegesen levegőjét, ahogy beletúrt dús, barna hajába. – Imádom, amikor nem veszi figyelembe, hogy másnap nekem suli van. Szerinte mégis miért csak hétvégente melózom? – tette fel a költői kérdést magának, majd miután egy kicsit sikerült lenyugtatnia magát, párjához szólt. – Na mindegy. Xiu, szerintem nekünk mennünk kellene, ha még oda is akarunk érni.

- Rendben! – pattant fel helyéről, de távozás előtt még elbúcsúzott tőlem, egy szokásos haveri kézfogással, aztán Yifanhoz lépett, negédes mosollyal arcán. – Őszintén örültem a találkozásnak!

- Én is! – viszonozta tanárom a gesztus, szinte ragyogással arcán, ami ajkaim megnyalására kényszeríttettek, mert Kris és a ragyogás… Na az egy halálos kombináció volt.

 Jongdae és Xiumin végül viszonylag gyorsan tűntek el a jelentéktelen emberek szürke tömegében, így kettesben maradtam Yifannal, aki olyan élénkséggel vizslatta arcomat, ami már majdhogynem fizikai fájdalmat okozott.

- Végül nem bántad meg, hogy belementél? – kérdezte hosszas csendünk után, mikor már kiértünk a belvárosból és egy nyugodtabb környéken sétáltunk, ahol csupán lézengtek az emberek, de azok is ritkábban.

- Nem. És te? – kérdeztem vissza, elvégre ő került szinte teljesen új emberek közé, tehát Kris reakciója valamennyire jobban érdekelt, mint a sajátom.

- Egyáltalán nem – mosolyodott el, miközben óvatosan arcomra sandított. Úgy vizslatott engem, mintha egy ismeretlen fiú lennék a számára, akiből olvasni akart; mintha lényegtelen apróságokra lett volna kíváncsi, amiket meg én is elfelejtettem magammal kapcsolatban.

- Akkor jó – válaszoltam haloványan elmosolyodva, mert ezek a tekintetek kissé frusztráltak. – Láttam, eléggé elvoltál Xiuminnal.

- Igen, érdekes egy srác – itt halkan felkuncogott, ezek szerint tényleg összehaverkodott vele, aminek őszintén örültem. Kellett neki néhány fiatal gyerek, a sok öregedő tanár között szerintem már kezdett agyfaszt kapni, legalábbis én a helyében tuti megőrültem volna. – Mesélt érdekes dolgokat rólad.

- Rólam? – hökkentem meg egy pillanatra, átvéve az összes kínos viselkedésemet, amiről Minseok tudhatott. – És mit mondott?

- Hogy sok fejtörést okoztam neked! – Mosolya halvány volt, szemei csillogtak, de a bűntudattól, nem az örömtől, mégis boldognak tűnt. Megmagyarázhatatlanul boldognak, ami kissé aggasztott, ahogy ez a kijelentés is. Nem szerettem volna, ha megtudja, mennyit rágódtam rajta, de Xiumin sikeresen elkotyogta neki… – Ez igaz?

- Hát… – vakartam meg tarkómat zavaromban. – Igen. De koránt sem volt olyan drasztikus a helyzet, mint ahogy azt Minseok beállíthatta.

- Szóval nem rohantál hozzá tanácsért rögtön az első adandó alkalommal, teljesen szétcsúszott idegekkel? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, kicsit felfele nézve, mintha éppen idézte volna fel a hörcsög szavait.

- Ezt mondta?

- Ezt.

- Aish, annak a srácnak semmit sem lehet mondani – forgattam szemeimet, grimaszba torzult arcmimikával, ahogy elkaptam tekintetemet tanáromról, aki folyamatosan bombázott számon kérő pillantásaival. – Oké, beismerem, így volt. Amint összeszedtem kicsit magam, rögtön mentem Xiuminhoz, hogy tanácsot kérjek a veled kapcsolatos ügyben. Ez bűn?

- Nem – vonta meg vállait.

- És most bűntudatod van emiatt? – kérdeztem halkan, mert azért ismertem már annyira, hogy tudjam, az ilyeneket miért akarta tudni. Legalábbis néha eltaláltam, mire gondolt, és ez ebben az esetben elegendő volt.

- Egy kicsit – vallotta be őszintén, aztán váratlanul, mosolyogva felém fordult, és akkor már nem tűnt annyira szomorúnak, mint néhány perccel előtte. – De már mindegy, elvégre az enyém vagy.

 Kijelentésére rákaptam eddig földet bámuló tekintetemet, és teljesen ledöbbenve, valószínűleg totálisan elvörösödve meredtem a magas férfira, aki elégedetten mosolygott, mintha csak egy csatát nyert volna meg.

- Nem vagy egy kicsit túl magabiztos a tárgyiasításhoz? – kérdeztem kapásból, továbbra is pápaszemeket meresztve az idősebbre.

- Miért, van rajtam kívül olyan, aki lefeküdhet veled? Aki megcsókolhat? Akihez éjszakánként hozzábújhatsz? Vagy, aki ilyen király szülinapi ajándékot ad neked?

- Nincs – feleltem őszintén, ismét magam elé bambulva. – De ez nem jelenti azt, hogy a tiéd vagyok. Később még akárkim lehet.

- Hm, szóval tervezed már a következő pasidat? – kuncogott fel halkan, mintha egyenesen az igenleges választ várta volna.

- Nem – mondtam komoran, és nem folytattam a mondatot. Húzhattam volna még olyanokkal az agyát, hogy „Egyelőre még nem akarlak leváltani” vagy valami, de nem tettem. Valahogy ezzel nem szerettem volna viccelni, akármennyire is voltunk poénkodós hangulatban. A régi kapcsolataimban amint összejöttem egy lánnyal, már a többit nézegettem magamnak, hogy melyiket dönthetném meg legközelebb, amint a jelenlegit meguntam. Még Haneulnál is akadtak olyan gondolataim, amik már utána szóltak; elmerengtem azon, ha egyszer az életben kiszeretek belőle milyen lány lesz az mindennapjaim értelme. A legnagyobb szerelmemnél is gondoltam erre, Krisnél mégsem fordult meg ilyesmi a fejemben. Vajon miért?

 Hirtelen rántást éreztem karomon, és még realizálni sem volt időm a helyzetet, amikor egy sötét sikátorban találtam magam, ahol legfeljebb halottakat találhattam volna, mert egy árva lélek sem kóborolt arra. Hátam egy kemény kőfalnak dőlt, Kris pedig rajta tornyosult, hihetetlen dögös mosollyal arcán. Kettőt pislogtam csupán, mikor megéreztem puha ajkait enyéimen, melyek vadul kezdtek mozogni, majdnem térdre kényszerítve engem.

- Mi ütött beléd, utcán vagyunk! – toltam el magamtól ijedten, mert sanszos volt, hogy valaki észrevesz minket.

- Annyi baj legyen – vonta meg vállait, aztán ismételten birtokba vette ajkaimat, olyan hevesen ízlelgetve azokat, hogy félő volt, összeesem a karjai között.

- Meg vagy hülyülve? Ha észrevesznek ki fognak rúgni!

- Vállalom a kockázatot – kuncogott, immár nyakamra vándorolva.

- De hogy miért? – nevettem már én is, mivel Yifan nyelve csiklandozta bőrömet, ezáltal kellemes borzongásba is kergetett, amitől ilyen költői kérdések szakadtak ki belőlem.

- Kiélvezem, hogy még az enyém vagy – harapott bele kissé nyakamba, mire hangosan felszisszentem, de abban a pillanatban el is némultam, mikor simogató nyelvét megéreztem alsóajkamon. Beharapott szervemet kicsalogatta rejtekhelyéről, hogy aztán szenvedélyesen marhasson rá, ezzel mindkettőnk igényeit kielégítve. – És persze azt is kiélvezem, hogy szeretlek! – Na, ezekbe a szavakba teljesen belepirultam, pedig normál esetben nem voltam az a könnyen zavarba hozható gyerek, sőt, kifejezetten ritkán vörösödött el a fejem, de Krisnek valahogy mindig sikerült ezt az állapotot elérnie nálam. És én ezt rohadtul szerettem.

Ahogy tanárom ajkait ízleltem, még nem is sejtettem, hogy minden szépnek és jónak, kettőnk felhőtlenül békés időszakának, nemsokára drasztikusan vége szakad!