38. fejezet

38. fejezet

 Kicsit csalódott voltam az előző este miatt, amiért nem olyanra sikerült, mint amilyenre elterveztem, de azt jobban bántam, hogy a randit nem azzal zártuk le, amivel szerettem volna. Igen, szexet akartam, mivel már két teljes hete nem volt szinte semmi sem kettőnk között, így már igényem volt néhány gyengéd – vagy durva – érintésre, ami megmozgathatja a fantáziámat. Bár az idegeim már annyira a végét járták, hogy egy természet filmben mutatott párzási tánctól is képes lettem volna felizgulni. Oké, ennyire még nem volt gáz a helyzetem, de már kezdtem nagyon a kritikus állapot felé haladni, és tudtam, ezt csak egy jó dugás felejtetheti el velem, de nem akármilyen, hanem egy Wu Yifan féle, aminek már csak a puszta gondolatától is bizseregni kezd a testem. Akárhányszor visszagondolok az első alkalmunkra, kellemes borzongás fut végig a hátamon, tiszta gondolataim pillanatról pillanatra lesznek egyre piszkosabbak, ahogy a melegszüzességem elvesztésének minden egyes képkockáját levetítem, s lelki szemeim előtt látom az anyaszült meztelen Krist ahogy… Oké Sehun álljál le, de kurva gyorsan! Már szombat reggel is ilyeneken járt az eszem, holott nem engedhetem meg magamnak, hogy álló fasszal fetrengjek az ágyamban, elvégre Yunseo bármelyik pillanatban betörhetne hozzám, játékos nevetésével akarva felkelteni engem. Szerintem nem nagyon örülne, ha hőn szeretett bátyját merevedéssel a lábai közt találná, és épp ezért nem szabad Krisre gondolnom és arra, mi mindent művelhettünk volna előző éjjel. Aish, nem lehetek ennyire kiéhezve, elvégre csak két hét telt el, de akkor is, már magamban akarom érezni annak az idiótának a lüktető férfiasságát… Komolyan mondom, ha az elkövetkezendő három napban nem rak meg, esküszöm apácazárdába vonulok!

 Csendes szenvedésemből halkan megrezzenő telefonom ébresztett fel, ahogy a készülék alig egy karnyújtásnyira tőlem jelezni kezdett, hogy üzenetet kaptam. Azt hittem már megint valaki rám írt, valami idióta okból kifolyólag, de amint konstatáltam, hogy többet nem mozgolódott az internetes életem, kíváncsian nyúltam a kütyü felé, hogy megnézhessem, kinek hiányoztam már szombat reggel nyolc órakor. Kris írt egy sms-t:

 „Hatra érted megyek, addig pakolj össze, mert megyünk Gwangjuba!”. – Konkrétan felpattantam az ágyamból, mikor végigolvastam a rövid tájékoztatást, és ijedtem rögtön tárcsázni kezdtem a férfi számát.

- Igen? – szólt bele kedvesen, olyan élénken, mintha egész éjszaka kellemes aludt volna, holott valószínűleg kettőnk közül én voltam a kipihentebb.

- Mi az, hogy Gwangjuba megyünk?! – kérdeztem köszönés nélkül, mire párom hangosan felnevetett. – Ne röhögj már, hanem válaszolj!

- Ez a meglepetésem; egy romantikus hétvége egy vidéki házban valami gyönyörű táj mellett, teljesen elzárva a külvilágtól. Nem hangzik jól? – mosolyodott bele a készülékben, s ezt már csak édesen csilingelő hangjából ki tudtam következtetni.

- De Gwangju az ország másik végében van! És mivel akarnál odamenni? – aggályoskodtam tovább, magam sem tudom pontosan miért, hiszen az ötlet nagyon is tetszett.

- Autóval természetesen; tudom az út hosszú, de hidd el nekem, megéri. Na, benne vagy?

- Benne, csak… - sóhajtottam egy aprót, mielőtt még kérdeztem volna valamit. Olyan furcsa érzések kavarogtak testemben, mintha zavarban lettem volna már csak a gondolattól is, hogy kettesben leszek vele, ami baromság, mert szinte mindig kettesben voltunk. Azt hiszem, kezdek teljesen meghülyülni! – Mit fogunk ott csinálni?

- Úgy terveztem két napig, ki se bújok a lábaid közül – felelte egy kicsit halkabban, sokkalta erotikusabb hangszínt varázsolva magának, amely egy másodperc alatt bénította le majdnem minden testrészemet. A szívem megállt, ahogy a lélegzetem is bennem akadt, ahogy beharapott ajkakkal vizualizáltam Kris egyelten egy mondatához köthető összes piszkos fantáziaképemet. Ah, milyen jó is lenne…

- Ez ígéretesnek hangzik – válaszoltam kaján vigyorral az arcomon, miközben továbbra sem tudtam kiverni a mocskos gondolatokat elmémből. – És még mit terveztél?

- Nem bonyolódnék részletekbe, hiszen tudom, hogy mennyire szereted a meglepetéseimet, viszont azt tanácsolnám, hogy a biztonság kedvéért hétfőre kérj időpontot az orvosodtól.

- Miért? – ráncoltam homlokomat, a hirtelen témaváltás miatt.

- Hátha holnapra kiugrik a csípőd – mélyen búgó hangjával egyszerűen az őrületbe tudott volna kergetni, azzal meg főleg, amit mondott.

- Aish, úgy érzem, meg akarsz ölni! – Kijelentésemen csupán hangosan nevetni kezdett, olyan kacajt adva ki magából, ami még telefonon keresztül is zene volt füleimnek.

- Nyugi, nem kell sokat várnod; hatra ott leszek érted – azzal letette. Hihetetlen jó kedvvel nyúltam végig ágyamon, folyamatosan csak az aznap estére gondolva, amely hihetetlen tökéletesnek ígérkezett. Egy vidéki házban, telefon és internet nélkül másfél-két napig egyedül Krissel foglalkozni: ez volt a kulcs az állandó vigyorgásomhoz, azt hiszem. Ahogy egy sporttáskába pakoltam össze a létfontosságú cuccaimat, az a lehetőség meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg ennek a hibátlanul kidolgozott hétvégének valami keresztbe tehet.

 Néhány óra elröppentével később (minek használok ilyen szavakat?), készen álltam arra, hogy két teljes napra elfelejtsem az iskolát, a két ikergyereket ex-barátnőm méhében, Chent, az idegesítő családomat, de még halál édes kishúgomat is; már akkor csak Krisre akartam fókuszálni. Természetesen húgomat tájékoztattam arról, hogy nem leszek otthon a hétvégén és Jiminnek is szóltam, hogy senki ne kezdjen keresni, mert egy baráttal leruccantam vidékre. Naná, hogy a szobalánynak nem mondtam részleteket, de még Yunseonak is csupán annyit meséltem, hogy Yifannal megyek. Mondjuk a kislánynak ennyi bőven elég volt, de nem is terveztem több apró momentumba bonyolódni, elvégre azokat akkor még én sem ismertem. És szerencsémre az iskola miatt sem kellett aggódnom, hiszen hosszú szünet volt, ami csak annyit tett, hogy hétfő helyett, szerdán kellett megint suliba menni. (A tanároknak nem, ezért volt az, hogy Yifannak majd fogadóórát kell kedden tartania.) Semmi extra nem volt, de nekem épp kapóra jött a dolog. Mondjuk valószínűleg Kris is direkt így időzített, viszont ezt nem tudhattam biztosan, elvégre nem láttam a fejébe.

 Pontosan hat órakor csörrent meg a telefonom, melynek képernyőjén csupán egy K betű villogott, mindössze ennyivel jelezve nekem, hogy vár rám egy fantasztikusnak ígérkező hosszú hétvége. Elbúcsúztam testvéremtől, aki jó szórakozást kívánt és üdvözletét küldte páromnak, természetesen ezt nem mondva ki hangosan, mivel Jimin szorosan ott állt mögötte, különös mosollyal ajkain. Az a csaj az utóbbi időben nagyon pajkosan nézett rám, tuti azt feltételezte valami nőcihez rohangálok folyamatosan, holott igazából hozzám jöttek, mivel a passzív szerepbe voltam kényszerítve. Nem mintha ez annyira baj lett volna, csak kicsit vicces volt, hogy egyesek – azaz a legtöbben – továbbra is alfahímként könyveltek el magukban, ami növelte az egómat rendesen.

 Táskámat a vállamra kapva baktattam kifele, szemeimmel keresve a már jól ismert autót, amelyet később megtalálva láttam, hogy előtte gyönyörű irodalomtanárom ácsorgott, egy koromfekete télikabátba, ami alól kikandikáltak hosszú, iszonyat dögös lábai. Csak tudnám, egy pasinak, hogy lehetnek ennyire formás combjai, és kecses vádlijai? Sosem találkoztam még olyan férfival, akinek elismertem volna a lábát, de baszki, Krisen még az ilyen – az én szememben eddig – aszexuális testrészek is baromi szexik voltak. Alsó ajkamat harapdálva sétáltam elé, alig bírva visszafogni vágyaimat, és nem ott helyben leteperni, mert baszki, az a krapek egyszerűen észveszejtően festett.

- Készen állsz? – kérdezte féloldalas mosollyal arcán, ahogy csillogó szemekkel végigmért, lazán az autójának támaszkodva.

- Egy olyan hétvégére, aminél sanszos, hogy kiugrik a csípőm? – kérdeztem vissza játékosan elgondolkodva. – Azt hiszem igen.

- Remek – pillantott rám még egyszer, de azért meg nem csókolt volna, hogy ne nézzek továbbra is olyan vágyakozóan. Áh nem, az egyáltalán nem lett volna logikus. – Minek hoztál ennyi cuccot? – nézett a kezemben tartott sporttáskára, majd közelebb lépve hozzám, kéjes hangon a fülembe suttogta. – Ruhára egyáltalán nem lesz szükséged.

- Azt hiszed ebben ruhák vannak? Csurig van tömve kotonnal – viccelődtem folyamatosan, mire páromból eget rengető kacagás szakadt ki, miközben egy percre sem szakított el rólam meleg tekintetét.

- Akkor már nem kell sokat várnod arra, hogy mindez – mutatott izgató testére – a tiéd legyen.

- Mennyi az a nem sok? – érdeklődtem kíváncsian, mert pontos időmeghatározással be tudtam volna kalibrálni, még meddig kell visszafojtanom a kangörcsömet.

- Öt óra körülbelül – válaszolt, úgy hozzávetőlegesen kiszámítva a dolgokat.

- Öt óra?! – vágtam egy lányos grimaszt, de basszus, ez a mennyiségű idő baromi hosszúnak tűnt, és én nem akartam annyit várni arra, hogy Kris és én végre megint csak egymással lehessünk elfoglalva. Tanárom csupán elmosolyodott csalódott ábrázatom láttán, majd kedvesen vállon veregetve próbált vigasztalni.

- Ha a mai napot kibírtad, akkor még ez az utazás is meglesz!

- A magad nevében beszélj – motyogtam orrom alatt, ahogy hangosan kifújva eddig tüdőmben tartott levegőt, táskámat gondolkodás nélkül a hátsó ülésre helyeztem. – Te nem látod azt, amit én. Néztél már tükörbe?

- Sehun – mosolyodott el szerényen eléggé nagy bókom után, ami nem ért fel egy „Kibaszott gyönyörű vagy!” kijelentéssel, de sajátos módon, ennek is megvolt a maga mélyebb jelentése. – Hidd el, nekem sem egy unikornis hányás, hogy még órákat kell várnom arra, hogy alattam legyél, de ha arra gondolok mennyit vártam az első alkalomra és hogy milyen végeredményt kaptam, akkor ezzel szemben megéri kibírni ezt az öt órát.

- Amikor így beszélsz, néha egy nőknek szánt pornóban érzem magam.

- És ez rossz vagy jó? – kérdezte nevetve, időközben beszállva az autóba, hogy ne vesztegethessünk el több időt. Követtem példáját, így a beszélgetést az anyósülésről folytattuk, miközben elfordította a slusszkulcsot és a motor felbőgött.

- Neked jó, viszont a férfias önbecsülésemnek nem annyira – vontam vállat, majd összeráncolt homlokkal a járművet kezdtem tanulmányozni, mintha valami ismeretlen gépezetbe ültem volna bele. – Az oké, hogy én szenvedni fogok ez idő alatt, de a kocsid bírni fogja ezt a távot?

- Persze – válaszolt magabiztosan.

- Ne menjünk inkább az enyémmel? – tettem fel a sorsokat eldöntő kérdésemet, amelyre a válasz akkor még nem tűnt annyira fontosnak, mint amennyire valójában az volt, csak mi nem tudtunk róla.

- Az egy újabb pakolásos menet lenne, szóval szerintem nem kell. Nyugi, nem lesz semmi gond.

 Szerettem volna, ha igaza lesz, tényleg mindennél jobban örültem volna, ha egyszer az életben úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük őket, viszont valaki odafent – ha egyáltalán van ott valaki – úgy gondolta, nem érdemlünk meg ennyit és tuti kurva jól röhög a markában, amiért megszívathatott minket. Az a redvás köcsög! Körülbelül fél úton jártunk, vagy már azon is túl, hiszen az ég besötétedett, és esni is elkezdett, így már abban a hitben éltünk, hogy nemsokára Gwangjuba érünk, amikor Jeonjunál az autó hirtelen furcsa hangokat kezdett kiadni, mire Krisből is zaftos káromkodás szakadt ki, ahogy az út szélére kormányozta a meghalni készülő gépjárművet.

- Mi történt? – kérdeztem a férfit, aki hangosan felsóhajtva döntötte hátra fejét, s úgy válaszolt.

- Ahogy látom az akkumulátor, feladta a szolgálatot.

- Bassza meg! – sziszegtem fogaim fáradtan, kínok közt akarva nevetni, mert ez már tényleg baromi nevetséges helyzet volt. – Én megmondtam, hogy az én kocsimmal menjünk.

- De nem is tudod az útvonalat, nekem meg sosem engednéd meg, hogy vezessem az Audit.

- Naná, hogy nem engedném meg, baszki! – csattantam fel harsányan, és biztosra vettem, ha akkor nem lettünk volna olyan kellemetlen szituációba, Yifan tuti nevetett volna különös viselkedésemen. De akkor nem igazán volt hangulata ezzel poénkodni, mert ott voltunk az Isten háta mögött, egy lerobbant járművel és egy rohadt kényelmetlen helyzettel, amivel kurvára kezdenünk kellett valamit.

- Most azon kellene gondolkodnunk, hogy kit hívhatnánk, aki segíteni tudna.

- Megkérdezném, hogy miért nem jó valami vontató kocsi, de azt hiszem, tudom rá a választ – sóhajtottam halkan, magamban folyamatosan szitkozódva. Lett volna lehetőségünk rögvest hazajutni vagy oda, ahová eredetileg is mentünk, csak kicsit kínos lett volna, ha egy vadidegen rohadt későn két pasit talál egy járműben, akik ráadásul tanár-diák viszonyban is vannak egymással. Ehelyett tényleg valaki megbízható személyre volt szükségünk, valami közelebbi barátra. – A szüleim, a szobalányunk és a volt sofőröm ugye nem jöhet szóba…

- Xiumin vagy Jongdae nem tudna értünk jönni? – emelte rám kíváncsian tekintetét, próbálva megoldást találni arra az idióta helyzetre.

- Jongdaenek nincs kocsija, Minseoknak meg se autója, se valami olyasmi engedélye, amivel bármi mögé beülhetne. Neked nincs senki olyan ismerősöd, akik segítenének?

- Vannak barátaim, de rajtad kívül senkivel nem ápolok bensőséges viszonyt – fordította felém fejét, hihetetlenül édesen pillantva rám, amitől éreztem, hogy menten meg fogok halni. Hogy a picsába lehetséges, hogy el felnőtt férfi úgy hasson rám néha, mint a kishúgom? Amikor Kris efféle szemeket meresztett, szívem szerint szarrá ölelgettem volna, de az a helyzet, amibe akkor belekényszerültünk, nem volt megfelelő érzelmeskedésekre.

- És mi van CL-lel? – jutott hirtelen eszembe a yaoi shipper csaj, aki tudtommal minden olyan formalitással rendelkezett, amivel el tudott volna jönni hozzánk. – Őt felhívhatnánk.

- Este kilenc van, Sehun – mosolyodott el szomorkásan. – Három óra míg ideér, és még három, amíg visszajut, ami annyit jelent, hogy mindannyian hajnali háromra érkeznénk vissza, ráadásuk őt duplán ugráltatnánk.

- Akkor hívjuk reggel? – pillantottam páromra, aki óvatosan bólintott, ezzel együtt azt is mondva, hogy éjszakázzunk a kocsiba, ami eléggé furcsának tűnt, tekintve, hogy eddig még sosem aludtam járműben. Milyen vicces, hogy csöveltem én már padon is, de autóban még soha a büdös életben. – És mivel ütjük el az időt? – kérdeztem immár én is őt nézve, mire Kris olyan perverz mosolyt villantott, hogy azon mindkettőnknek nevetnie kellett. Az a filmekbe illő abszurd feltételezés annyira nevetségesnek tűnt, hogy egyikünk sem tudta volna magában tartani az éjszaka csendjét betöltő kacagásunkat, ami hihetetlenül meghitté varázsolta akkori helyzetünket. Emellett pedig, az ötletet sem tartottam akkora baromságnak, hogy ne vegyem fontolóra.

 Laza mozdulattal csatoltam ki biztonsági övemet, miközben nagy nehézségek árán próbáltam átmászni Kris térfelére, egyenesen az ölébe ülve. A férfi rohadtul megdöbbent cselekedeteimen, s ezt ki is mutatta értetlen ábrázatával, amely folyamatosan rajta nehezedő testemet vizslatta.

- Én csak vicceltem – nézett szemembe, ahogy megpróbált meggyőzni arról, hogy kétes poénját nem szánta komolynak.

- Akkor vállald is a következményeit – válaszoltam nem törődve a látszólagos ellenkezésével, ahogy ajkaimat közelebb vittem övéihez, végül pedig csókot leheltem rájuk. Heves feleletet kaptam puha párnáitól, melyek úgy falták enyéimet, mintha egy éhező vadállat kapott volna ismételten élelmet. Kezei reflexből csúsztak derekamra, fokozatosan tolva felfele a rajtam nehezedő ruhadarabot, amely néhány másodperccel később már az anyósülésen pihent, miközben én félmeztelenül csókoltam az alattam ülő férfit. Ujjaimat selymes tincsei közé fűztem, ahogy megéreztem tűzforró bőrömön jéghideg érintéseinek lágy tapintását, amely libabőrbe kergette testem minden egyes porcikáját. Éreztem megfeszült izmait, amik minden pillanatban egyre izgatóbbat kiáltottak szabadságért, hogy végre búcsút mondhassanak a férfi alakját eltakaró ruháktól. Gyors mozdulatokkal hámoztam le páromról felsőjét, így szemeim elé tárult tökéletesen kidolgozott felsőteste, aminek összes kidudorodó izmába szívem szerint beleharaptam volna. Ajkaimat nyakára vezetve kezdtem el azon szívogatni a bőrt, amely jóleső nyögéseket csalt ki tanáromból, miközben hajamba túrva tesztelte hajhagymáim erősségét. Míg szám felül tevékenykedett, addig szabadon maradt kezeimmel Yifan övével kezdtem bíbelődni, melyet nagy nehezen le is hámoztam róla, ezáltal könnyebben csúsztatva le a feleslegest farmert. Már csupán alsónadrágján keresztül láttam egyre gyorsabban meredező hímtagját, ezért úgy gondoltam, megkínzom kicsit a férfi: ujjaimat végigfuttatva testén elhaladtam egészen férfiasságáig, majd bármiféle köntörfalazás nélkül rámarkoltam arra. Hangos nyögés szaladt ki a férfi harapnivaló ajkai közül, ahogy hátravetett fejjel nyöszörgött tovább, egy kicsit nagyobb kielégítésért könyörögve. Látni az élvezetet és a kiszolgáltatottságot arcán, egyszerűen mosolyt csaltak ajkaimra, mielőtt még rendesen masszírozni kezdtem volna a hosszú hímtagot. Olyan réginek tűnt az utolsó alkalom, amikor így voltunk, hogy nem lett volna elegendő egyetlen egy éjszaka arra, hogy minden mozdulatunkat kiélvezzem. Yifan akaratosan ragadott meg tarkómnál fogva, hogy szenvedélyes csókot lopjon tőlem, teljesen remegő testrészekkel szorítva lényemet magához.

- Sehun… - suttogta kéjesen nevemet, ahogy becsukott szemekkel hagyta, hadd kényeztessem továbbra is egy vékony anyagon keresztül. Imádtam, egyszerűen beleborzongtam, amikor így szólított; ilyen vágytól túlfűtött csomagolásban szerettem hallani a nevemet, csak és kizárólag az ő hangjával, amely minden alkalommal képes volt megnyugtatni. Azon az estén felizgult állapotban érintettem teljes hosszát, nem akarva véget vetni annak a hosszú pillanatnak, amíg Kris volt a kiszolgáltatott szerepben és nem én. Viszont nem szerettem volna, ha még idő előtt elmegy, így sajnálva ugyan, de elengedtem testének egyik ékességét, és helyette csalódott arcát kezdtem vizslatni, amely olyan édesen pillantott rám vissza, hogy nem tudtam megállni mosolygás nélkül. – Szemét vagy, remélem tudod – mondta lebiggyesztett ajkakkal, ezzel a megnyilvánulással kicsalva belőlem egy hangos nevetést.

- Te akartál annyira aktív fél lenni, akkor viselkedj is úgy – húztam fel provokatívan szemöldököm, és talán ezt nem kellett volna, mivel utána én ittam meg a levét. A férfi erőszakosan húzott le magához egy vad csókra, ami esküszöm még a szívverésemet is leállította; Kris olyan kegyetlenül szexi volt így, hogy az egyenesen lesokkolt, komolyan. Ahogy veszettül akaratosan falta ajkaimat, – amellett, hogy úgy éreztem mentem meghalok – kezét még mindig rajtam pihenő farmeromra csúsztatta és olyan erővel lazított rajta, hogy még a gomb is lepattant a nadrágról. Lassan kezdte azt letolni rólam, de mivel lovaglópózban voltunk, ezért lehetetlennek tűnt, hogy teljesen le tudja szedni azt. Egy hirtelen mozdulattal Kris átemelte feje felett egyik lábamat, ezáltal kerítve egy olyan helyzetbe, amiből már egyszerűbbnek tűnt megszabadulni a famertól, alsónadrággal együtt. Mihelyst ez megtörtént visszatette lábamat oda, ahol eddig is volt, majd folytatta ajkaim csókolgatását, miközben kezei olyan helyeken kalandoztak, amikhez sokszor még én sem nyúlok. Keze férfiasságomra csúszott, majd gonosz mosollyal ajkain, húzogatni kezdte péniszemen a bőrt, miközben egyik ujjával makkomat kezdte cirógatni. A zongorázásnál biztos megtanulta hogyan használja az ujjait, de bassza meg, a fene se hitte volna, hogy majd ennél fogja kamatoztatni tudását. Úgy éreztem menten szétrobbanok odalent, így már csak arra vágytam, hogy az előjátékot immár háttérbe szorítva kezdhessünk bele a lényegbe, ami nélkül ez az aktus csak kínzásnak felelt meg.

- Sehun – szólt hozzám halkan a férfi, mire ráemelte eddig felfele kémlelő tekintetemet. – Nincs nálam se óvszer, se síkosító – figyelmeztetett előre a férfi, ezzel próbálva azt jelezni, hogy ha szexelünk is, az iszonyat kényelmetlen és fájdalmas lesz nekem, főleg az utóbbi kellék nélkül.

- Várj – emeltem fel mutatóujjamat, majd szinte teljesen áthajolva az üléseken, a hátulra rakott táskámban kezdtem kutakodni, reménykedve abban, hogy megtalálom az egyik zsebbe süllyesztett óvszert, amit még aznap vettem. Mondanom sem kell, mennyire becsmérlően nézett rám az eladónő, amikor elé raktam a csomag kotont, de az is száz, hogy egyenesen megvert volna, ha tudja kinél, fogom használni azokat. Sikeresen kihalásztam a pici dobozkát, aztán nagy nehezen visszaültem értetlentekintetű párom ölébe, majd annak kezébe nyomtam a gumit.

- És a síkosító? – húzta fel szemöldökét kérdően, egyszer rám, egyszer pedig a kotonra pillantva.

- Ki vagyok én, Mary Poppins, hogy mindent elő kell húznom a táskámból? – hitetlenkedtem fejcsóválva. Ennek a faszinak mennyi igénye van, basszus, hogy szopná ki egy teve a szememet!

- Ez neked fontos, nem nekem – emlékeztetett arra, hogy még síkosító segítségével is mennyire fájtak a szeretkezések; hát öcsém, én elképzelni nem akarom milyen lehetne nélküle. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam jobb kezét, majd az azon elhelyezkedő ujjak közül pontosan hármat a számba vettem, és olyan nyelvmozgás lekanyarított neki, hogy Kris szemei jobban kikerekedtek, mint az enyémek, amikor megtudtam mi az Így Jártam Anyátokkal vége. Ahogy azzal végeztem, Yifan nem bírta megállni, hogy ne marjon ajkaimra ismételten, olyan hevességgel, amivel akár még az autót is újra be tudta volna indítani, de helyette inkább engem izgatott fel. Lejjebb tolta magán boxerét, ezzel engedve szabadjára hatalmas férfiasságát, aminek láttán muszáj volt beharapnom alsóajkamat. Még most sem tudom elhinni, hogy lehet valakinek ekkora…

 Lábaimat egyszerűen vállaira dobva vezette belém legelső ujját, mire halkan felszisszentettem; nehéz volt megszoknom a hosszú, gyönyörű zongoraujjat végbelemben, de próbáltam ellazítani magam annak érdekében, hogy később ne legyenek kellemetlenségeim. Ilyen gondolatokkal vészeltem át a további két ujjat fenekemben, egyre izgatottabb állapotban várva arra, amit a leginkább szerettem ezek után. Yifan fogaival szakította le a csomagolást az óvszerről, majd ujjait kihúzva belőlem, felrakta férfiasságára a kotont, s várt egy keveset, annak érdekében, hogy mindketten fel tudjunk készülni arra, amire már hetek óta vágytam.

 A hosszú lüktető hímtagot ismételten magamban érezni egyszerre volt felszabadító és pokoli fájdalmas. A pozíciónak köszönhetően kissé kényelmetlenül helyezkedett el benne Kris pénisze, de az erős bizsergéstől, amely testéből áradt, viszonylag hamar el tudtam engedni magam. Ajkaira hajolva loptam tőle egy csókot, lábaimat továbbra is nyakánál tartva, hiszen számára így könnyebb volt bennem tartania teljes hosszát. Látszott gyönyörű testén a gyöngyöző izzadtságcseppek remegése, amely mind Kris akaraterejét jelképezték s azt, hogy képes volt visszafogni magát, csak az én érdekemben. Ahogy hosszasan ízleltem édes ajkait, löktem egy saját csípőmön, ezáltal egyszerre szakadtunk el egymástól s nyögtünk fel a jóleső érzés érkeztével. Ezek után a férfi kicsit bátrabban mozgott bennem, minden egyes mozdulatával egy külön univerzumba repítve testemet. Akárhányszor megéreztem meleg ajkait bőrömön, mosolyoghatnékom támadt; akárhányszor nagyobbat lökött rajtam, muszáj volt felsikkantanom; mindig, mikor kezei derekamon pihentek szívem szerint örökké úgy maradtam volna; mikor megkörnyékezett bennünket az orgazmus lágy hangja, tudtam, hogy olyan élményben lesz részem, amit sosem fogok elfelejteni. Nyögéseink keveredtek az idővel bepárásodott ablakú kocsiban fellelhető állott levegővel, ezáltal kényszerítve mindkettőnket a szaporább légzésre, amely csak még több izgalmat szült maga után. Ahogy megéreztem hirtelen befeszült izmait, melyek hamar megérkező orgazmusára utaltak, képtelen voltam magamban tartani eddig szervezetemben tartott izgalmamat, így szinte egyszerre élveztünk el, hatalmas gyönyörök között.

 Immár leengedett lábakkal hajtottam fejemet mellkasának, csendben hallgatva hevesen verő szívét, melynek ritmusa nyugalomra kényszeríttette az enyémet. Férfiassága már nem volt bennem, csupán teste simult enyémhez, olyan kellemes érzésekkel árasztva el engem, melyeknek létezéséről sem tudtam. A férfi hajamat kezdte el simogatni, minden érintésénél halkan szuszogva egyet, mely mosolyt csalt arcomra, pedig ez csak egy ártatlan testi reflex volt nála. Közel bújtam hozzá, erősen szorítottam őt magamhoz, egy pillanatra sem akarva elereszteni gyönyörű testét. Halk nevetés szökött ki ajkai közül, ahogy lassan fejem tetejére csókolt, egyik keze segítségével teljesen vízszintes állapotba döntve az ülést, mintha csak egy kisebb ágyban feküdtünk volna. Automatikusan nyúltam a táskám felé, hogy vakon kihalászhassak belőle egy vékonyabb paplant, amit még Jimin erőltetett rám otthon. Fene se hitte volna, hogy tényleg használni fogom. Kris mosolyogva takart be mindkettőnket, szorosan ölelve magához csupasz testemet, amely alig néhány pillanattal előtte még tűz forró mód égett a vágytól. És mi maradt a helyében? Egy kihűlt, nyugodtan pislákoló parázs, amely bármelyik percben lángra lobbanhat, ha megfelelően gyújtják be. Úgy éreztem akkor este, csak Yifan tudna megint feltüzelni, de akkor inkább vágytam egy kiadós alvásra a karjai között, mint egy újabb menetre.

***

- Soha életemben nem hittem volna, hogy egyszer majd két meleg krapek után fogok rohanni egészen Jeonjunig – hitetlenkedett kora reggel CL, ahogy figyelte páromat, miként próbálja bebikázni az autóját. Pontosan reggel hat órakor hívtuk fel a lányt, aki rekordidő, mindössze két és fél óra alatt ért el hozzánk. Örültünk, hogy ilyen hamar a segítségünkre sietett ez tény, de azért a kínos kérdéseitől és furcsa hozzászólásaitól megkímélhetett volna. A lány és én távolabbról figyeltük, ahogy Yifan próbálkozott, természetesen mind a ketten kiélvezve azt az iszonyat dögös látványt, amit a szerelő Kris nyújtott. Nem ám, hogy segítettünk volna, nem; mi csak stíröltük. Istenem, egyre inkább kezdtek egy csajra hasonlítani.

- Köszi, hogy ilyen hamar ideértél – mondtam, figyelmen kívül hagyva előző megnyilvánulását.

- Amúgy merre tartottatok?

- Gwangju lett volna a végállomás – sóhajtottam, ahogy visszagondoltam arra, eredetileg milyen hétvégét terveztünk. Mondjuk annak egy részét meg is tartottuk, annak ellenére is, hogy nem volt bekalkulálva a „kocsiban dugás” dolog. – Úgy volt, valami nyaralóba megyünk.

- Szóval Yifan befizetett téged az análvonatra – mondta halkan felnevetve, kiélvezve valószínűleg baromi idiótán kinéző arcomat. Análvonat, mi? Még mielőtt visszaszólhattam volna, Yifan elégedett arcmimikával lépett hozzánk.

- A kocsink működőképes – mondta mosolyogva. – Köszi CL, hogy idáig eljöttél értünk.

- Nagyon szívesen! Viszont nekem sietnem kell vissza az üzletbe, szóval, ha megbocsátotok – biccentette kicsit oldalra fejét, majd mindkettőnk arcára nyomva egy-egy csókot, búcsút intett és elviharzott az autójával együtt.

- Na, akkor elmenjük Gwangjuba? – kérdezte Kris, kíváncsian fordulva felém, olyan pillantásokkal bombázva, mintha mindez csak az én döntésem lenne. Halványan elmosolyodva ráztam meg a fejemet, ahogy karja alá bújtam, úgy öleltetve át magamat.

- Ne.

- De nem te szerettél volna valami különleges randihelyet? – pillantott le rám, kedvesen vigyorogva, valószínűleg visszaidézte a tegnap esti eseményeket.

- Amíg te vagy a partnerem, baszok arra hol vagyunk és mit csinálunk!