33. fejezet

33. fejezet

 Testéhez hozzásimulva éreztem meg lábai közt meredező férfiasságát, ami pokolian beindított. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most normális az én esetemben vagy sem, de akkor mindennél jobban kívántam Krist, és ott a töriszertárban szerettem volna lefeküdni vele. Igen, szexelni akartam a tanárommal, hiszen előtte még sosem éreztem magam annyira felizgultnak; lehet a helyzet miatt, vagy a lába közt ágaskodó kicsi Yifannak köszönhetően, de készen álltam rá. És igen, nagyon szerettem volna, ha végre már megejtjük ezt is, mert egy cseppet furcsán éreztem magam, hogy még nem történt meg kettőnk között az, ami átlag esetben már megesett volna.

 Alakját a falnak nyomva faltam ajkait, amelyek nem akartak elengedni, de én sem örültem volna annak, ha abbamarad mindaz, amire már nagyon régóta vágytam. Ízleltem a férfit, és reménykedtem abban, hogy később többet kaphatok egy kis előételnél. De imáim nem találtak hallgatóságra, ugyanis Kris hirtelen tolt el magától, kifehéredett ajkait ezúttal beszédre használva.

- Ezt nem itt kéne – meredt vágyakozva szemeimbe, mire kérdőn pislogtam vissza rá, mert testének reakciói ellent mondtak szavaival.

- Tessék? – lihegtem folyamatosan, nem értve hirtelen véleményváltozását. Nem ő mondta alig tíz perce, hogy be van gerjedve?

- Baszki Sehun, nem egy szertárban akarok lefeküdni veled …

- Romantikusabb stílusban csinálnád? – kérdeztem kissé elhajolva ajkaitól, hogy bele tudjak nézni furcsán csillogó íriszeibe.

- Inkább szórok rózsákat egy francia ágyra, és filmekbe illően veszem el a szüzességedet, mint egy rohadt porfészekben avatlak fel, ami nem csak közönséges, de erre az alkalomra eléggé kényelmetlen is.

- Igazad van – léptem el tőle, elfogadva mondandójának jelentését. Valószínűleg neki különösen fontos volt, hogy tökéletes körülmények között történjen meg, ami akár ott helyben is lezajlódhatott volna. Így visszafogva csalódottságomat, semleges arccal szedtem fel időközben földre esett táskámat.

- Sajnálom – suttogta rendíthetetlenül szemeimbe meredve, akár egy igazi férfi, aki nem szégyelli bevallani hibáit, vagy esetlegesen megmagyarázni egy-egy döntését. – Csak tudod, szeretném, ha minden tökéletes lenne, mivel semmilyen formában nem örülnék neki, ha te kellemetlenül élnéd meg. Ez nekem sokat számít.

- Miért? – ráncoltam homlokomat, majd kissé kiegészítettem kérdésemet. – Mármint, miért pazarolsz rám ennyi időt? Nem olyannak ismertelek meg, aki ilyen szinte foglalkozik a partnere jólétével; akkor nálam miért vagy ennyire óvatos?

- Mert fontos vagy nekem! – Határozottan ejtette ki szavait ajkain, akaratosan lépve elém, várva valami jelre, amit képtelen voltam megadni neki. Egy jó métert hátrálva tettem védekezésképp kezeimet magam elé, úgy akasztva meg a lányszíveket, megmelengető jelenetet.

- Nana, Rómeó, inkább keress magadnak egy Júliát!

- Minek nekem Júlia, ha itt vagy te? – kacsintott pajkosan, majd határozottan megragadta derekamat, s magához húzott egy hosszú, kellőképpen kielégítő csókra. Esküszöm, ha nem használná ilyen jól az ajkait és a nyelvét, már rég belehaltam volna a folyamatos szexhiányba. De hogy a francba tud valaki ilyen szinte elkábítani? Komolyan, a rám legjobban ható drog egyértelműen Wu Kibaszott Yifan tetves csókjai, amivel akár vallatni is lehetne. Beszélnél, csak azért, hogy többet kaphass abból a férfiból; és azaz ember épp engem kergetett az őrületbe. Hogy létezhet ilyesfajta véletlen és szerencse egyszerre?

- Azt, hogy fogod lerendezni? – kérdeztem kiszabadulva ajkai közül, sokat elárulóan lesandítva ágyéka területére, ahol a kicsi Kris ugyanúgy ácsingózott valamiféle kielégítés felé. Tanárom teljesen elvörösödve köszörülte meg torkát, majd diplomatikus választ adva, lerendezte kérdésemet.

- Te menj be a terembe és egy olyan öt perc múlva én is utánad megyek, csak előtte még kirohanok a mosdóba.

- Értettem – nevettem fel, majd vállamra rántva táskámat, kiléptem a szertár ajtaján s az osztályom tartózkodási helye felé, kezdtem venni az irányt, miközben Kris sietősen lépkedett a tanári vécéhez, minél előbb le akarva rendezni férfias ügyeit. Erre a feladatra ott lettem volna én is, de ő inkább a jól bevált maszturbációt választotta.

 És ez azóta semmit sem változott; egy kikúrt hónap telt el a szertáros incidens óta, de köztünk csókon túl több nem történt. Február közepénél jártunk és már november óta NEM SZEXELTEM! Édes istenem, majdnem négy hónap bármiféle nemi kielégülés nélkül, egy férfi számára egyszerűen pokoli, főleg ha olyanról volt szó, mint én, aki majdnem minden nap dugott valakivel. Én nem tudom túlélni a több hónapos kihagyásokat, ez ellenkezik a vallásommal, baszki! Egészségtelen számomra ilyen sok időt szex nélkül eltölteni, és ezen Kris romantikus terve nem sokat dobott, hiszen az a nap négy hét alatt nem jött el, és én továbbra is kanos maradtam. Egyáltalán minek kell ezt túlparázni? Nem egy kamaszlány vagyok basszus, nem kell pátyolgatni a lelkemet, bár igaz, hogy Yifan semmi ilyesmire utaló jelet nem tett. Úgy viselkedett velem, mint az összejövetelünk előtt, és ezen szerencsére a töriszertáros eset sem változtatott, amiért hálát adtam minden létező istenségnek. De azért, már igazán szexelhettünk volna; meg fogok őrülni, ha nem kefélek minél előbb.

 Egyik délelőtt Jongdae mellett ücsörögve néztem ki a fejemből az ablakon, folyamatosan a szerelmespárokat sasolva, azt próbálva beazonosítani, azok mikor dugtak utoljára. Tudom, iszonyat faszságokat tudok csinálni, amikor unatkozom, de ez a hobbi el szokta terelni a gondolataimat, amiket akkor inkább Jongdae egyfolytában mosolygó feje foglalkoztatott.

- Miért vigyorogsz, mint a vadalma? – kérdeztem felé sandítva, mire a fiú vállat vonva tette el a telefonját, amelyen olvasott valamilyen üzenetet.

- Xiumin vizsgaidőszakának tegnap lett vége, így ma este ünnepelünk – felelte, miközben perverz mosoly kúszott arcára, amelyet átlag esetben ijesztőnek tartottam volna, de azon a délelőttön csak legyintettem rá. Bevallom, akkor rohadtul lettem volna Chen helyében, hiszen az ilyen tekintet nagyon azt sugallta, hogy este bizony szex lesz, ráadásul nem is akármilyen.

- Baszki, de irigyellek haver – nyögtem fáradtan, ahogy pillantásomat visszavezettem a havas ablakpárkány, által nyújtotta tájra, amely unalmasabban festett, mint egy-egy matekóra negyvenöt perce.

- Igen? – hökkent meg barátom, majd teljesen felém fordulva, kicsit előrébb hajolva pislogott kíváncsian, akár egy értetlen kisgyerek, aki magyarázatra vár. – Hogyhogy?

- Szerinted?

- Rég volt szex, mi? – veregette meg vállamat sajnálkozva, mire nekem kiült az arcomra a klasszikus „Most vessetek a folyóba!” fejem, amely mindent elárult a fiúnak. – Mikor?

- Mit mikor? – kérdeztem vissza, holott sejtettem, mit is akart megtudni tőlem. Kínos lett volna válaszolni neki, de Jongdaenek muszáj volt, mégiscsak a legjobb barátomnak tartottam már több mint tíz éve.

- Mikor dugtál utoljára?

- Öhm… - gondolkoztam el egy pillanatra, majd elárultam őszinte válaszomat. – Négy hónapja.

 Jongdae arca teljesen eltorzult, mintha egy hatalmas szálkát nyelt volna félre, amit épp egy medve próbál kikaparni belőle, folyamatosan Justin Bieber dalokat kántálva, rém hamisan, egy óvódás kislány hangszínén.

- Négy hónapja?! – mondta ki szaggatottan a két szót, olyan küllemet varázsolva megdöbbenésével magának, hogy majdnem mentőt hívtam neki, hisz baromi rosszul festett. – Ez nálad, hogy lehetséges? Nemi beteg lettél, vagy mi?

- Egyszerűen csak nem volt alkalmam szexre – vontam vállat, továbbra is irigykedve barátomra, aki valószínűleg aznap éjszaka élte át élete legjobb dugását.

- Ez nekem még mindig felfoghatatlan. Te vagy Oh Sehun, a lányok kedvence; miért nem választasz a rajongóid közül egyet, akit megdughatsz?

- Mert nem izgatnak az itteni csajok – válaszoltam kapásból, halvány undorral tekintetemben, ahogy a korombeli, pénzéhes ribancokra gondoltam, akikhez akkor sem nyúlnék, ha ők lennének az utolsó élő lények ezen a bolygón.

- Csak tippet szerettem volna adni – rántotta meg vállait, miközben lassan visszafordult asztalához, már majdnem lemondva rólam. Tekintetemet ismételten a havas tájnak akartam szentelni, amikor barátom hirtelen ragadta meg karomat, izgatott fénnyel szemeiben, amik erősen arra utaltak, hogy be van szívva. – Baszki!

- Mi az?

- Baszkikám! – suttogta teljesen felpörögve, ezzel csak még inkább kíváncsivá téve engem.

- Mi van már basszus? John Lennonnal vesztetted el a szüzességed álmodban, vagy esetleg perverz üzenetet kapták a hörcsögödtől?

- Te jársz valakivel! – jelentette ki feltételezését, mire én lesajnálóan kezdtem meredni a továbbra is hiperaktív üzemmódba kapcsoló fiúra, aki egyszerűen nem akarta abbahagyni a vigyorgást.

- Komolyan emiatt váltottál fangörcsölésbe?

- Csak mondd, hogy nincs igazam! – mutatott rám szigorúan, biztosra menve azzal, hogy nem tévedett.

- Nincs igazad!

- Ne már! – vonyított fel, akár egy kisgyerek. Az ilyen pillanatinál gondolom azt, hogy ki kellett volna találnom, hogy meleg. Vagy ez nagyon sztereotip általánosítás, ami bunkó, és képmutató, ha én mondom? Nagy valószínűséggel, hiszen rajtam sem látszik, hogy egy férfivel alszom egy ágyban. Oké, azt hiszem abba kell hagynom ezeket a meleges vicceket különben még kapni fogok. – Tuti jársz valakivel! Jelzett a radarom!

- Miféle radarod? – ráncoltam homlokomat, ahogy értelmeztem barátom infantilis hangján kiadott szavakat.

- A „Sehun radarom”! Ismerlek, már több mint tíz éve, meg tudom állapítani, mikor vagy kapcsolatba és mikor szédítesz egy lányt! És most nagyon azt suttogják a megérzéseim, hogy megismerkedtél valakivel, aki egyszerűen elcsavarta a fejedet. Nincs igazam?

 Hatalmasat sóhajtva adtam be a derekamat, az egyenes válaszadást illetően, mert ez a fajta Jongdae, már kezdett egy kicsit idegesíteni.

- Jó, oké, beismerem; járok valakivel.

- Tudtam! – mosolyodott el elégedetten, majd egy kamaszlányt megszégyenítve faggatni kezdett. – És milyen? Hogy ismerkedtetek meg? Mikor ismerhetem meg? Eddig miért nem szóltál róla?

- Baszki haver, nem fogok neked erről előadást tartani; ez a magánügyem – zártam le ennyivel a beszélgetést, mert nem szerettem volna, ha a végén kiderül, hogy az irodalomtanárunkkal ápolok nagyon közeli viszonyt. Ez igazán nem tartozott rá.

- Oké, akkor csak egy kérdésemre válaszolj! – nyugodott le a mellettem pattogó fiú, majd nyomatékosítva kérdését, közelebb hajolt, s jelentősség teljesen a szemembe meredt. – Ha jársz valakivel, akkor hogyhogy négy hónapja nem volt szex?

- Mert nem vagyunk együtt olyan régóta, és Ő komolyan tetszik nekem! Nem akarom elbaszni az esélyeimet egy dugás miatt – Néha magam is elcsodálkozom, milyen jól tudtam hazudni. Bűntudatom sem volt miatta, pedig lehet kellett volna, hiszen mégiscsak a legjobb barátomat szédítettem ilyen romantikus történetekkel. Bár, Krist még Jongdae kedvéért sem kockáztattam volna.

- Ki hitte volna, hogy még megérem mire, Oh Sehun szerelmes lesz!

- Nem vagyok szerelmes! – tiltakoztam rögvest, amire válaszként csak egy rám hagyó mosolyt kaptam, ami Jongdaenél abszolút a leszarás legmagasabb fokát jelentette. Nem érdekelte már mit mondok, hiszen ő elkönyvelte magában, hogy szerelmes lettem. Pedig tényleg nem voltam az; Kris iránt nem éreztem azt, amit anno Haneul jelenlétében. Mondjuk maga Xiumin is mondta, hogy férfit is nőt nem lehet egyformán szeretni; de akkor hogy jöhetek arra rá, hogy szerelmes vagyok-e Krisbe vagy sem? Ah, de ezzel a kérdéssel akkor nem értem rá foglalkozni, hiszen azt sem tudtam, tanárom mit gondolt erről. Tényleg… Ő vajon mikor érezte azt, hogy ez több mint barátság?

 Nem is izgatottan, sokkal inkább kíváncsian vezettem Yifan lakása felé, ami azalatt az egy hónap alatt, szinte az enyém is lett. Haza, csak aludni jártam, valamikor még annyi időre sem toltam otthonomba a pofámat, hiszen kishúgomon kívül semmi nem volt ott, ami engem érdekelt volna. Így már természetesnek számított, hogy iskola után rögtön Krishez vezetett az utam. Aznap is, megmásztam a már lábaimnak meg sem kottyanó tizenkét emeletet, majd kopogás nélkül nyitottam be a férfi lakásába, előre tudva, hogy otthon lesz.

- Halihó! – köszöntem be a hajlékba, mire a hálóból kiskutyám szaladt ki, egyenesen felém rohanva. Lehajoltam az állathoz, majd felkaptam azt, mintha csak egy macska lett volna, holott már egy eléggé testes mopszként tengette a mindennapjait. – Hát heló! Hol van a másik gazdád? – gügyögtem az állatnak, mintha képes lett volna válaszolni, de azért én játszottam ott a nyolc évest. Hiába, megőrülök, ha egy kiskutya közelébe kerülök.

- Itt van – lépett ki szobájából párom, alig láthatóan jelentkezve, szívdöglesztő mosollyal arcán, amit szerte-szét álló haja csak fokozott a vonzósági skálán. Mintha csak most ébredt volna fel, olyan küllemmel lépkedett felém, mégis baromi szexi kisugárzással, ami nekem felkelés után akkor se sikerülne, ha Elvis Presley megjelenéssel lettem volna megáldva. Mondjuk, tudtam, hogy helyesnek számítok, de azért ébredés után én sem szívesen néztem a pofámat, Krissel ellentétben, aki mindig akkor nézett ki a legdögösebben. Persze, fogalmam sincs, ez hogy lehetséges, hiszen reggelente mindenki hülyén fest, de ő tényleg, natúrban, rögtön az ágyból a legjobb.

- Miért nem voltál ma? – kérdeztem rögtön az első dolgot, ami az eszembe jutott, miközben eleresztettem háziállatomat.

- Csak két órám lett volna, viszont reggel felhívott az igazgató, hogy az egyik osztály tanulmányi kirándulásra ment, a másiknak meg annyi lyukas órája volt, hogy csak az enyém miatt nem maradtak bent, hanem hazaküldték őket. Így nyertem egy szabadnapot.

- Vagyis egész délelőtt henyéltél? – összegeztem monológjának lényegét, eléggé irigykedve, mert nekem szívnom kellett abban a kurva iskolapadban.

- Nem, csak néhány órája dőltem le. Előtte még megetettem a kis életedet, utána pedig behangoltam a gitáromat, elrendeztem a kottákat, olvasgattam és kutakodtam a bakelitek között. Miket meg nem talál az ember, ha egy kicsit keresgél… - mosolyodott el szétszórtan tanárom, igazi művészlélekhez méltóan, aztán beletúrt kócos hajába, majd nyomott arcomra egy puszit. – Neked milyen napod volt?

- Olyan… elgondolkodtató – vontam meg vállam, aztán levágtam táskám a kanapé mellé, miközben ráültem az említett bútorra, folyamatosan Kris értetlen arcát vizslatva.

- Mit értesz elgondolkodtató alatt? Egész nap filozofáltál, mint egy szerzetes?

- Nem egészen – ráztam meg fejem halkan felkuncogva. – Csak Jongdae és a pasija ma ünnepelnek, és ezzel kapcsolatban beszélgettünk kicsit… Én meg elgondolkoztam.

- Nem beteges egy kissé a legjobb barátod szexuális életéről fantáziálnod? – huppant le mellém a férfi, kaján vigyorral arcán, de megnyilvánulásért csak egy vállba verést kapott.

- Kussolj te perverz, a diákoddal folytatsz viszonyt!

- Lehet, de én nem kényszeríttettem semmire sem a kölyköt; egyszerűen, csak nem tudtam ellenállni neki! – Közelebb hajolt, s kéjesen suttogta fülembe szavait, paródiaszerűen gúnyolva a romantika magas fokát, mégis hangja lágyan simogatta dobhártyámat, kellemes érzéseket keltve ezzel bennem.

- Pont ezen gondolkoztam.

- Micsodán? – távolodott el tőlem hirtelen érdeklődve, pislogva szemeimbe, mintha csak váratlan témaváltás történt volna, holott az alapkoncepció semmit sem változott.

- Mondd Kris – nyeltem egyet, mielőtt még rendesen feltettem volna kérdésemet. – Mióta vágysz a seggemre?

 Kivételesen nem viccelve el a dolgot, az idősebb hosszasan elgondolkodott, mintha nagyon mélyre kellene ásnia az emlékeiben azzal kapcsolatban, mikor döntötte el, hogy többet szeretne tőlem szimpla barátságnál. Végül, a semmibe meredő tekintete megváltozott kedvesen nosztalgikusra, amely meglehetősen jól állt neki.

- Hát, ami azt illeti először az első találkozásunkkor, szúrtalak ki, és már akkor elismertem a külső tulajdonságaidat, viszont csak később kezdtél igazán érdekelni. Amikor elkezdtük a terápiákat, egyszerűen vonzónak találtalak, de ahogy egyre jobban megismertelek, szinte már betegesen vágyva vártam arra, hogy egy megfelelő pillanatban, szólhassak valami személyesebbet.

- Mint például?

- Szia Sehun, dugjunk!

 És ez volt a végső löket, mind nekem, mind a libidómnak. Talán kicsit erőszakosan ragadtam meg tarkóját s húztam magamra ajkait, de akkor már túlságosan is kívántam őt. És legnagyobb meglepetésemre nem ellenkezett, vagy szakított félbe, hanem készségesen viszonozta gesztusomat, ezáltal belegyezve a következményekbe.

 Vadul faltuk egymás száját, olyannyira, hogy Kris teljesen hanyatt vágott a kanapén, s fölém tornyosulva csókolt tovább, miközben ujjai külön utakat jártak testemen. Nyelvének pajkos játéka elvonta a figyelmemet jobb kezéről, ami fürgén gombolta ki koromfekete ingemet, amely alig fél perccel később már a padlón hevert, összegyűrt állapotban. Jéghideg ujjaival végigsimított tűzforró felsőtestemen, kulcscsontomtól lassan haladva mellkasomon át, egészen vékony hasfalamig, amelyen már milliónyi libabőr helyezkedett el, hála Yifan kellemesen irritáló érintéseinek. Ajkaihoz hasonlóan, keze sem állt le ilyen könnyen; lejjebb hatoltak a hosszú zongoraujjak, egészen csőfarmerem gombjáig, amely mögött ágyékom már nagyon feszült az anyagban. Kris egy gyors mozdulattal pattintotta ki a tárgyat helyéről, miközben lehúzta cipzáromat is, ezáltal egy másodperc erejéig megérintette kielégülésért kiáltó férfiasságomat. Halkan felsóhajtva szakadtam el ajkaitól, ahogy egy minimális szabadságot ízlelhetett meg, felizgult állapotba került péniszem, amely ki tudja mikor részesült utoljára nemi aktusban.

 Irodalom tanárom kihasználva ezt a helyzetet, folyamatosan csókolgatva, fokozatosan kezdett lejjebb haladni testemen: Ajkaimról államra vándoroltak bőrömet csiklandozó kényeztetései, aztán nyakamat vette célba, majd azon kezdte ízlelgetni az érzékeny területeket. Végigvezette nyelvét mellkasomon, különösen sokat elidőzve mellbimbóim körül, aminek pillanatai képesek lettek volna a csúcsra repíteni. Miért nem tudtam, hogy az egy baromi izgató pont rajtam? Hasfalamat végigcsókolva végül elért ágyékom határvonaláig, ahol egy másodpercre megállt, s mielőtt lehúzta volna a férfiasságomat fogságban tartó ruhadarabot, kaján mosollyal arcán felpillantott rám, mintha csak egy jelre várt volna. Hátravetett fejjel nyögtem kicsit hangosabban, ami tökéletesen elég volt a felettem tornyosuló férfinak; miközben folyamatosan lágy csókokat hintett a köldököm alatti részre, lassan, alsómmal együtt, megszabadított a szorító ruhadaraboktól.

- Wow – suttogta elképedten, mire én aggodalmasan kicsit megemeltem fejemet, hogy rá tudjam emelni tekintetem.

- Mi az?

- Eddig azt hittem, csak a szád nagy – mosolyodott el féloldalasan, közben alsó ajkát beharapva vette alaposan szemügyre méreteimet. Fáradtan ejtettem vissza fejem eddigi helyére, majd halkan felnevetve, nyögtem ki őszinte véleményemet erről.

- Kapd be!

 S mintha Kris csak egy parancsot kapott volna, eddig ajkamat s testemet kényeztető csókjaival most teljes hosszomat ajándékozta meg, a lehető legjobb értelemben. Ahogy megéreztem nyelvét férfiasságomon, sikítani lett volna kedvem a gyönyörtől, pedig gyakorlatilag még nem is csinált semmit. Gyengéden nyalt végig péniszemen, ezzel folyamatos nyögéseket csalva ki belőlem, hiszen néha csókjaival, néha pedig nőket megszégyenítő nyelvjátékával kápráztatott el. Megemeltem csípőmet, mert nekem egyáltalán nem volt elég az, amit akkor nyújtott, holott ha egy kicsit tovább csinálja, garantáltan elélvezek. De mekkora szerencse, hogy nem tette! Felnevetve tett eleget ki nem mondott kérésemnek, s teljes hosszomat, szépen lassan a szájába vette, majd szívni kezdte péniszemet, ráadásul kibaszott jól. Öklömbe harapva fojtottam magamba hangos nyögésemet, hiszen eddigi életemben még egyszer sem szoptak le ilyen izgatóan. Megfogalmazni nem tudnám, mit éreztem, mikor Kris szájában találtam magam, de már értettem, miért imádtam annyira csókjait, hisz az a srác tudta használni a nyelvét, majdnem minden tekintetben. Édes Istenem, soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer Wu Yifan fog leszopni! Baszki, milyen baszott jól csinálta; túlszárnyalta az összes barátnőmet, aki eddig ezzel próbálkozott.

 Majdnem teljesen szétrobbanva a férfi ajkai közt nyögdécseltem, teljesen kiszolgáltatott állapotban, közel kerülve ahhoz az állapothoz, ahol már nincs megállás. De, még mielőtt találkozhattam volna a rég nem látott orgazmussal, Kris egyszer csak, szimplán elengedte férfiasságomat, s nem kényeztetett tovább, ami nem kis csalódottsággal töltött el.

- Rohadék! – sóhajtottam hangosan, de dühömbe fojtott szomorúságom mosolyt csalt mindennek okozójának arcára. Tanárom nem törődve karjaimmal eltakart arcommal, felhajolt hozzám, s hosszasan csókolt meg, talán ezzel próbálva kiengesztelni az előbbieket. Persze, én magam is tudtam, hogy egy jó szopással nem úszom meg ezt a délutánt.

 Magához szorította derekamat, majd egyik kezével végigsimított combomon, ezzel kérve meg arra, hogy kulcsoljam rá lábaimat. Eleget téve ennek, hagytam, hogy Kris lassan felkapva engem, bevigyen a hálószobába, közben persze egy percre sem szakadva el ajkaimtól.

 Elfektetett a jól ismert franciaágyon, majd ismét meztelen testem fölé telepedve vette birtokba már teljesen kifehéredett számat, amely csak is kizárólag Yifan csókjai után vágyódott. Szó szerint leszakítottam róla egyszerű hófehér felsőjét, amelynek maradványait messzire hajítottam, aztán szemügyre vettem a férfit. Két szó jellemezte felsőtestét a legjobban: Kibaszott tökéletes. Komolyan mondom, Krisen nem találtam egyetlen egy hibát sem; nem annyira fehér bőre tökéletes illett megjelenéséhez és – furcsa de – habitusához is. Halvány, mégis kidolgozott kockái valahogy nem passzoltak a tanár imidzshez, viszont a dögös szerető szerepéhez nem tudtam volna jobbat elképzelni. Bőre selymes volt, és kellemes tapintású, olyan amilyet eddig még sosem éreztem. Vállain két-két skorpiótetoválás foglalt helyet, amit sosem néztem volna ki belőle, hogy egyáltalán csináltat majd valamilyen extrém ismertetőjelet, de kibaszott dögösen festett velük. Ez az ember, mikor lett ilyen észveszejtően szexi a szememben?

 Miközben felsőtestében gyönyörködtem, annak tulajdonosa az ágy mellett elhelyezkedő komódban kezdett kutakodni, egyik kezével közben lassan tolva le magáról melegítőjét. Persze, ez így kényelmetlennek tűnt, így inkább az utóbbi posztot én töltöttem be; elvettem Kris kezét ágyéka környékén, s az én ujjaim váltották fel övéit. Az idősebb ajkain halvány mosoly terült el, ahogy fél szemmel lesandítva figyelte gyermekien csillogó szemeimet, miközben továbbra is azzal voltam elfoglalva, hogy tanáromat is lecsupaszítsam. Viszont arra, kurvára nem számítottam, hogy ez az idióta melegítő alá nem vesz fel boxert, így rögtön az első – és ezek szerint az egyetlen – réteg leszedése után megpillantottam Wu Yifan, bazi nagy szerszámát. Hatalmasat nyelve emeltem páromra tekintetemet, aki nevetését visszafojtva pislogott rám, várva valamiféle reakcióra, amit egyelőre nyögvenyelős dadogáson és torkon akadt szavakon kívül nem tudtam máshogy kifejezni.

- Te nem hordasz alsót? – kérdeztem végül csak ennyit, mire Kris mosolyogva vont vállat, aztán füleimhez hajolva, erotikus hangon válaszolt.

- Felkészült vagyok az ilyen helyzetekre. – Hangja teljesen megfeszítette izmaimat, miután erősen szexuálisan túlfűtött mondata után, lazán visszatért a már profi tevékenységeihez, amely bőröm csókolgatásában nyilvánult meg. Ez az ember egyszerűen képtelen volt elszakadni a nyakamtól, de agyon is vertem volna, ha meg meri tenni, hiszen rohadt jó érzésekkel töltött el minden felém irányuló gesztusa.

 Egyre vadabbul tapadt teste enyémhez, többször hozzám dörgölve felizgult férfiasságát, ami miatt, milliónyi alkalommal, muszáj volt felnyögnöm a jóleső pillanat miatt. Életemben nem gondoltam, hogy egyszer majd egy másik férfi fog ennyire beindítani, de Yifannak még ez sikerült, hisz mégiscsak alatta nyögdécseltem, nemde?

 Egyik percben hirtelen felült, s csak pillanatokig pihegő testemet figyelte, amely oldalra döntött fejjel próbálta összekaparni magát. Folyamatosan lihegve, teljesen felizgulva pislogtam fél szemmel páromra, aki épp mutató ujját nyálazta be, számomra teljesen érhetetlen okból kifolyólag.

- Mit művelsz? – kérdeztem, ahogy egyre kevésbé tűnt bíztatónak a férfi cselekedete rám nézve.

- A te érdekedet szolgálom – húzta keserű mosolyra ajkát egy pillanat erejéig, majd nem húzva tovább az időt, első ujját nyílásomba vezette.

- Mi a faszom?! – húzódtam reflexből hátra, mert kurvára nem szoktam meg, hogy ujjakat dugnak fel a seggembe, és ezt még Kris esetében is bizarrnak tartottam. Tanárom hirtelen magához rántott egy csókra, ezzel viszonylag könnyen elterelve figyelmemet a végbelemben mozgó mutatóujjról. Viszonylag? Kit akarok átverni, hála annak a csóknak, időközben a másik kettőt sem vettem észre, pedig azok már eléggé szorítottak, pláne úgy, hogy Kris még mozgatta is őket. Viszont a kényelmetlen, kissé feszítő érzés egyszer csak hirtelen elmúlt, amikor Yifan váratlanul kihúzta testrészeit belőlem, majd a nyitott fiókból kiszedett egy tubus síkosítót, s abból egy keveset a tenyerére nyomott, előtte pedig egy kotont helyezett fel magának.

- Nem fogok hazudni – kezdett bele, mikor már minden készen állt arra is. – Nem lesz kellemes.

 Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, és valamennyire ellazult állapotban várni, valami teljesen ismeretlenre. Hatalmas levegőt véve, alig néhány pillanat alatt történt, hogy Yifan, lassan belém vezette férfiasságát. Hát baszki, én azt hittem ott helyben fogok szétszakadni!

- A kurva mindenit! – sziszegtem fogaim közt, ahogy testemben éreztem Kris lüktető, emellett nem valami kis méretű farkát, ami miatt majdnem atomjaimra hullottam alatta. – Édes faszom, a nők is ezt érzik először? – kérdeztem hangosan magamtól, tudva, hogy a bennem elhelyezkedő pénisz tulajdonosától nem fogok választ kapni.

- Csak próbálj ellazulni – adott gyors instrukciót párom, ahogy ő is látszólag kontrolálta magát, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza nekem.

- Te könnyen beszélsz onnan felülről – vágtam vissza rögvest, mert kicsit igazságtalannak éreztem, hogy én kurva nagy fájdalmakat éltem át, Kris meg csak élvezte, hogy egy újabb lyukban lehetett a pöcse. Jó, azt elismerem, hogy arra a méretre a helyében rohadt büszke lennék, és bármilyen neműnek eldicsekednék vele, viszont ő akkor csak velem volt, és senki mással. Hé, mi van…? Miket hordok itt össze? Mintha örülnék annak, hogy nem édes hármasba nyomjuk… oh baszki, ez a passzív szerep megöli az épkézláb gondolataimat.

 Kris hangosan felnevetve, valószínűleg megunva harsányan kifejezett nemtetszésemet, lehajolt hozzám egy szenvedélyes csókot nyomva ajkaimra, ezzel végre befogva a lepcses pofámat. Bár továbbra is kurva kellemetlen volt, ahogy bennem lüktetett férfiassága, de játékos nyelvének, s már klasszikusnak számító ajakmozgásának hála, izmaim maguktól lazultak el, ezáltal egy kicsit elviselhetőbbé téve a felállt helyzetet. Sőt, egy kis idő eltelte után, már egyáltalán nem zavart az a szamuráj kard méretű valami a végbelemben, hiszen Yifan csókjai egész hamar elfelejtették velem a dolgot. És be kell ismernem, miközben tanárom ajkait ízleltem, teljesen meztelenül feküdve alatta, s éreztem görcsösen mozdulatlanul beállt testrészeit, baromi megtisztelő helyzetben hittem magam. Kris rezzenéstelensége bizonyította, hogy férfiasságának legapróbb helyzetváltoztatásával sem akart nekem fájdalmat okozni… És ez jólesett. Én sosem vigyáztam így egyetlen egy lányra sem szex közben, és ezt ma már bánom, mert én is átélni készültem azt, amit egyszer ők is megtettek. De, amelyikük ezt velem csinálta, nem került olyan szerencsés helyzetben, mint amilyenben én aznap délután voltam, hisz Yifan jobban figyelt rám, mint egy törékeny, szinte megérinthetetlen porcelánra.

 Viszont ő is emberből volt, így egy hevesebb csókunk közben, akaratlanul kicsit előrébb lökte csípőjét, így bennem is eltalált valamit, amit lehet ő maga szánt szándékkal nem tett, volna. Rémülten szakadt el ajkaimtól, lélegzetvisszafojtva várva reakciómra, de csupán egy nyögésbe csomagolt, aprócska szót kapott.

- Még! – Magam sem ismertem rá saját hangomra, hisz nem szoktam meg az ennyire elrekedt hangszínt, de akkor valami hasonlót produkáltam, miközben vártam a további, meglehetősen jó döfésre. Kris felbátorodva mozogni kezdett bennem, pontosan úgy, ahogy azt elképzeltem; eddig még sosem fantáziáltam ilyesmiről, viszont úgy éreztem, annak az első alkalomnak pontosan olyannak kell lennie, amilyen volt. Fájdalommal, kellemetlenségekkel s hozzám méltó megnyilvánulásokkal együtt volt tökéletes, hisz Kris ezek ellenére sem tágított. Ő mindenhogy megdugott volna, ebben biztos vagyok.

- Na, jobb már? – suttogta kérdését fülembe, ezzel az előbbi kissé kényes viselkedésemre utalva, amin magában tuti kurva jól szórakozott.

- Kussolj és kefélj! – adtam ki az utasításokat, valami rossz ribanchoz méltóan, de bakker; Kris rohadt jól csinálta, amit csinált, ahhoz képest főleg, hogy november elején még bele se mentem volna ilyesmibe, aztán alig néhány hónappal később meg már én könyörögtem itt a szexért. És igen, az elején baromira fájt, de utána esküszöm olyan kikúrt jól, éreztem magam azzal a tudattal (és érzéssel), hogy Kris bennem van. Ilyen szexuális gyönyörök után én vissza nem mennék az aktív szerepbe, hogy aztán szenvedjek az elélveztetéssel.

 Párom teljesítette kérésemet, s olyan tempóra kapcsolt, amit még én sem tudtam volna tartani, és a fejemben milliónyi elismerést dobtam a férfinak, hogy képes volt ennyire gyorsan mozogni bennem. Minden döfésénél eltalált testemben egy pontot, aminek hála maguktól törtek fel a jóleső nyögéseim, amelyek elvesztek a hatalmas szoba ürességében. Csak én és ő voltunk, ketten az ágyban, hihetetlen gyönyörök közt vergődve, nem tudva pontosan melyiket is válasszuk.

 Végül amellett kötöttünk ki, ami az orgazmus hegyek legfelsőbb pontjára repített engem, amikor is Yifan egy hatalmasat lökve rajtam, hagyta, hogy kettőnk közé élvezzek, miközben ő még nem is érte el a csúcsot. De páromnak sem kellett sok, hisz néhány másodperc után követte példámat, annyi különbséggel, hogy ő bennem ment el. Még szerencse, hogy volt rajta óvszer, különben pucolhattam volna magam, ki tudja meddig. Viszont hála ennek, csupán kifáradtan dőltünk el az ágyon, folyamatosan lihegve, mintha a maratont futottuk volna el. Ugyan kérem, kevesebb energiával lefutok én negyven kilométert.

 Kris lazán leszedte magáról a kotongumit, majd a komód felé nyúlva, néhány zsebkendővel letörölgette hasfalamra fröcskölődött testnedvemet, amiről én a kimerültségtől elég rendesen megfeledkeztem. Az idősebb átkarolta vállam, majd ismételten a kisszekrénynél kutakodva, ajkai közé nyomott egy cigit, majd meggyújtotta azt.

- Te dohányzol? – kérdeztem meglepetten, mert nem rémlett, hogy valaha láttam volna rágyújtani itthon, vagy bárhol máshol. Látványosan véve a levegőt figyeltem, még a teljesen leizzadt állapotban is jól kinéző férfit, aki letüdőzve a dohányt, egyszerűen válaszolt kérdésemre.

- Szex után rá szoktam gyújtani. Zavar? – Megráztam fejem, mert egyáltalán nem irritált a dohányzás, bár kifejezetten vonzónak sem tartottam, de Yifannál még ez is tetszett. Normális vagyok?

- Ha dugás után bagózol, hogyhogy nem volt cigifüst ízű a szád, amikor először megcsókoltalak? Tudod, miután a menedzser bácsi lelépett – emlékeztem vissza, az amúgy elég dekoratívan kinéző, ha jól emlékszem, Yixing nevezetű férfira.

- Helyesbítek – fordította irányomba tekintetét. – A jó szex után szoktam rágyújtani – felelte, miközben gonoszul elmosolyodott. Ez nem volt valami kedves kritika arra a kínai, ex-pasira nézve, de ezek szerint Kris ilyen helyzetben eléggé kritikus tud lenni. Mondjuk tény, hogy olyannal nehéz élvezni a szexet, akit már milliószor dugtál meg, és eddig sosem tudott újat nyújtani.

 Elmosolyodva bújtam közelebb a mellettem csendben dohányzó férfihoz, igazi romantikus filmbe illő jelenetet kreálva ezzel, de akkor mindenki bekaphatta a faszomat, mert jó érzés volt Kris közelében feküdni. Soha nem tapasztaltam azt, milyen amikor aktus után a partnereddel maradsz, úgy meg pláne nem ismertem a szitut, milyen az mikor te vagy a passzív. Akárhogy is volt a felállás, a szex utáni pillanatok is legalább annyira jók voltak, mint az előtte lezajlott események. Oké, ez nem volt igaz, csak néha érdekes eljátszani ezzel a gondolattal. És a mi pillanatunk szépnek volt nevezhető, egészen addig a másodpercig, amíg azt, egy hirtelen felröppent gondolat ketté nem törte.

- Oh baszki! – csaptam homlokomra, mire eddig az ablakon kimeredő tanárom rám emelte kíváncsi tekintetét, várva valamiféle magyarázatra.

- Mi a baj?

- Sütnöm kell!

32. fejezet

32. fejezet

 Egyedül feküdtem a hatalmas franciaágyban, ahogy arcomat a puha párnába fúrva, próbáltam elrejteni a lágy napsugarak elől. Nagyot sóhajtva fordultam másik oldalamra, akarva még azt, hogy az álmok ismét elraboljanak, de erre lehetőségem nem adódott, ugyanis az éjszaka folyamán tökéletesen kipihentem magam. Frissnek és energikusnak éreztem akkor testem, viszont így sem kívántam felkelni. Egyszerűen csak forgolódva a kényelmes ágyban legeltettem tekintetemet Kris makulátlanul berendezett hálószobáján, ahol az éjszakát töltöttem, a férfi társaságában. Fehér, néhol pasztellkék árnyalatú falán itt-ott festmények helyezkedtek el, elvetve néhány régebbi fénykép mellett, amelyek ugyan semmilyen személyes emléket nem kölcsönöztek, mégis nagyon illettek Yifan jelleméhez. A hatalmas faltól-falig húzódó ablak szomszédságában egy rendkívül nagy polc helyezkedett el, rajta szinte megszámlálhatatlan mennyiségű irománnyal, amiknek egy része ugyan tankönyv volt. Kevésbé feltűnő részeken, már szakadt füzeteket lehetett felfedezni a bútor apróbb réseibe préselve, mintha elrejtve szerette volna őket megőrizni, csupán az emlékük miatt. A tőlem nem messze eső sarokban egy akusztikus gitár pihent, ám nem tűnt teljesen használhatatlannak, ugyanis eléggé friss állapotban lévő kották fetrengtek körülötte, meg a lapja sem volt kellőképp poros ahhoz, hogy réginek tudjam nevezni. A franciaágy jobb oldalán egy újnak kinéző, apró komód díszelgett, sötét színben pompázva, ami kissé elütött, az amúgy hideg tónusokban úszó szobától. Ahogy körülnéztem a viszonylag tágas helységben, mindenhol Krist láttam: Ott voltak velem gondolatai, véleményei, a tehetségei bizonyos művészeti ágakban, és intelligenciájának apró töredékei is, ugyanis magánlakrésze tökéletesen tükrözte valós személyiségét. Legalábbis azt biztosan, amit én ismertem meg.

 Egyenletesen véve a levegőt fordultam oldalamra, miközben beszívtam a puha párna frissen mosott illatát. Szívem szerint visszaaludtam volna, de már túlságosan is éber állapotban voltam ahhoz, na meg nem sokkal e gondolatmenetem lejátszása után, óvatosan kinyílt a szoba ajtaja, amelyen a lakás tulajdonosa lépett be. Kedvesen mosolygott rám, majd leguggolva elém kitűrte szemembe lógó tincseimet lágy érintéseivel.

- Mennyi az idő? – kérdeztem kókadtan, annak ellenére, hogy már legalább tíz perce felébredtem.

- Mindjárt nyolc – felelte halkan suttogva, aminek köszönhetően búgó hangja kényeztette dobhártyáimat, majdnem egy kisebb orgazmust okozva hallószervemnek. Felfogva a pontos helyzetemet, csak még inkább a párnába temettem arcomat, amiből Kris könnyedén kikövetkeztette, semmi esély nincs arra, hogy én azonnal kimásszak az ágyból. – Nem akarsz reggelizni?

- Majd talán később – feleltem a párna által eltompított szavakkal.

- És nem akarsz esetleg valami mást csinálni? – kérdezte felvont szemöldökkel, mire kíváncsian jobban felé fordítottam fejemet; Piszkos gondolatairól sokat eláruló mosoly ült, kora reggel is baromi szexin kinéző arcán, amit legszívesebben egész nap csak tanulmányoztam volna. Egész testemmel az oldalamra feküdtem, majd kezemmel megtámasztva az agyamat, tartó valamit, kémleltem a folyamatosan vigyorgó férfit.

- Mire gondolsz pontosan? – Játékosan provokáltam őt, mire szavaimra egy másodperc erejéig elmerengett, majd, mint aki ráébredt valamire, rohadt vonzó mód hajolt közelebb hozzám, szinte teljesen rányomva ajkait enyéimre. Vágytól elködösült tekintettel tartotta a néhány centis távolságot kettőnk között, miközben hol szemeimet, hol csókra éhes számat figyelte rajongással. Oh, hogy kapná be az összes faszomat, az ilyen idegtépő húzásai miatt! Miért? Mégis miért műveli ezt velem? Az hétszentség, hogy érzi mennyire, imádom a hülye ajkait! Csak tudnám, miért használja ezt ki? És én miért függök ennyire egy-egy csókjától?

- Valami ilyesmire – lehelte libabőrös arcomra vágyban úszó szavait, miközben már ő sem nagyon tudta kontrolálni magát. Az ilyen pillanatok mindkettőnk számára eléggé megterhelőnek bizonyultak, tekintve, hogy pont ugyanannyira kívántuk a másikat. Végigvezettem arca minden egyes apró négyzetméterén tekintetemet, s csak hangosan sóhajtozva reménykedtem abban, hogy az efféle perceket nem csak egymás bámulásával fogjuk eltölteni a későbbiekben. Nem kellett nekem reggeli, csak Kris néhány felébresztő csókja…

 Nem bírva tovább azt a kilométereknek tűnő pár centis távolságot, rányomtam ajkaimat övére, miközben közelebb húzva őt testemhez ízlelgettem réginek tűnő csókjait. Hogy a büdös fenébe lehet valakinek ennyire jó érzéke ehhez? Vagy csak én vagyok túlzottan kanos? Mondjuk, több hónapja már annak, hogy valakivel lefeküdtem volna; lehet annak az elvonási tüneteit éltem ki Krisen.

- Gyere ki – suttogta mosolyogva két csók között, azon szórakozva, mennyire falom már fehéredő ajkait. Még természetes, hiszen baszott jól csókolt!

- Nem – motyogtam, folyamatosan ízlelve a férfit, egyáltalán nem tervezve azt, hogy aznap még kiteszem a lábam abból a hálóból.

- Jól van – nevetett fel halkan, majd újra beléfojtottam a szót heves vágyaimmal. – Te akartad – Fel sem fogtam fenyegetését, csupán nyelveink játékával voltam elfoglalva, holott valószínűleg jobban tettem volna, ha komolyan veszem őt. Ugyanis egy laza mozdulattal karjai közé vett, akár egy most született, három kilós csecsemőt. Elszakadva ajkaitól, döbbenten pislogtam az elégedett férfira, aki gyors tempóban szállított ki hálószobájából, még mielőtt kiszabadulhattam volna fogságából.

- Ezt mégis hogy gondoltad? – kérdeztem sértetten, mikor már a saját seggemen ültem az étkező asztal előtt, miközben Kris velem szemben ülve, csendben enni kezdett.

- Nem jöttél volna ki magadtól – vont vállat, ártatlanul emelve fel tekintetét ételéről, amely nem mellesleg gusztusosnak tűnt.

- Na látod, pont az ilyen húzásaid miatt érzem magam néha egy kislánynak – mutattam rá, nyomatékosítva mondandómat, mire letette kezéből az evőeszközöket, aztán megtörölve szája szélét, értetlen pillantásokkal bombázott engem, mintha nem akarna hinni a fülének.

- Mással nem tudom kezelni a makacsságodat – mosolyodott el kedvesen, egyáltalán nem akarva megsérteni. Mondjuk ezt már akkor is, tudtam, mikor a kezében cipelt, de azért mégis férfiból voltam, nem akartam ilyen dolgokat átélni. Nem éreztem mindennek szükségét, és valószínűleg Kris sem akarta, hogy ilyen filmekbe illő legyen a kapcsolatunk.

- Mellesleg miért volt ilyen fontos, hogy kijöjjek? – kérdeztem meg enyhe kiakadásom forrását, ugyanis baromira érdekelt, mit akart nekem mutatni, amiért nem fetrenghettem tovább. De válaszként csak egy vállrántást kaptam, amely őszintén megdöbbentett, ugyanis valami hosszabb megnyilvánulásra számítottam.

- Már kicsit untam magam egyedül – mosolyodott el, aminek hatására hihetetlen grimasz terült szét arcomon, először fel sem akarva fogni, mit mondott.

- A saját szórakoztatásodra rángattál ki az ágyból?

- Lényegében.

- Te kis dög – húztam össze szemeimet, mire tanáromból hatalmas, eget rengető kacagás tört elő, amit valószínűleg az eléggé Leonardo DiCaprio beütésű ábrázatom váltott ki belőle. Összeszűkült, sunyi tekintet, szigorú pillantások… mintha csak a Wall Street Farkasából léptem volna elő. – Reggel nyolckor amúgy is bűn felébreszteni egy tizennyolc éves diákot, nem tudtad?

- Akkor, eddig hogy voltál képes minden nap iskolába menni? – tette fel a költői kérdést mosolyogva, mire én jó kamaszgyerekhez méltóan, rögtön egy kifogással álltam elé.

- Helyesbítek; szüneten lévő gyereket bűn reggel nyolckor felkelteni.

- De hiszen, nincs is szünet – nevetett fel enyhén infantilis mondatomat meghallva, különös ragyogással szemeiben, ami az utóbbi néhány percben telepedett íriszeibe. Megfigyeltem már sokszor ezt a csillogást rajta, de eddig nem értettem, miért csak engem ajándékozott meg látványával. Akkora már persze, pontosan tudtam.

- Betegszünetem van elvileg; nem emlékszel? Te szerzed az igazolást.

- Na baszki, oda is el kellene valamikor menni – eszmélt fel arra, hogy neki még látogatást kell tennie az orvos ismerősénél, hiszen nélküle nem fogja, azaz orvosi pecsét belenyomni magát az ellenőrzőmbe.

- Nocsak, a terapeutám feledékeny – könyököltem rá az asztal tiszta lapjára, miközben elégedett mosollyal arcomon kémleltem az engem, fixírozó férfit.

- Már nem vagyok a terapeutád, emlékszel?

- Lehet, de nekem hiányoznak a „kezelések” – mondtam őszintén, mert tényleg visszaidéztem volna azokat a délutánokat, amikor a nappaliban ülve, csak beszélgettünk. Jó, mondjuk akkor főleg én voltam a téma, de ezen ma már könnyedén változtathattunk volna; azaz én átalakulhatott volna Mivé is, hiszen az utolsó tényleges „Segítsünk Sehunon” este óta, mindkettőnk életébe belépett valaki magasabb színvonalú, meghatározó személyiségű, akit egymás lényében találtunk meg. Én Krisé, s ő az enyém lett, bármennyire is elcsépelt ez a szöveg.

- Viszont már nincs szükséged rájuk – válaszolt mosolyogva, teljesen máshogy, mint előtte. Büszke volt rám, és megkönnyebbült, hogy véget vethetett annak a sok szarságnak, ami akkor körülvett. Mert mondhatott akárki akármit, én tudtam, hogy csak és kizárólag Krisnek köszönhettem a jelenlegi állapotomat. És nem csak a terápiáknak nevezett beszélgetéseknek, hanem a törődésének is; még mielőtt összejöttünk volna, akkor az átlagnál jóval többet foglalkozott velem, mint amit egy tanártól elvártak volna. Már ekkor rá kellett volna jönnöm, hogy kettőnk közt sokkal több van, mint szimpla ismeretség vagy barátság.

- Tudom, de attól még tarthatnánk, egy ahhoz hasonlót – vetettem fel az ötletet, de Yifannak mindenképp valami magyarázat kellett erre is.

- Minek? Már mindent tudok rólad.

- Ellenben én, szinte semmit sem tudok rólad… - Ahogy kissé szemrehányó szavaim eljutottak tanárom tudatáig, a férfi sajnálkozva pislogott rám, végiggondolva ötletemet, amely ilyen megközelítésből, egyre csábítóbbnak tűnt. Tény, hogy a Krisről beszerzett információm nem számított valami nagynak, épp ezért szerettem volna, ha mesél magáról egy kicsit. Kissé furcsán éreztem magam amiatt, hogy ő még a legbensőségesebb dolgaimról is tud, miközben szerény személyem alapvető hiányokkal rendelkezett Yifant illetően. Nem tudtam van-e testvére, fogalmam sem volt arról, hogy miért pont Koreába jött s minek ment tanárnak, mikor annyi mindenben tehetségesnek számított. Tudni szerettem volna, mikor tanult meg zongorázni, mikor szerette meg a zenét és mikor derült ki, hogy piszok szexi hangja van. Apróságokra vágytam, nem életeket megváltoztató történetekre; egyszerűen csak ismerni szerettem volna Kris gyerekkorát.

- Akkor játszunk kérdezz-feleleket? – vonta fel szemöldökét kedvesen mosolyogva, ezzel belegyezve nyíltan ki nem mondott kérésembe. Kissé előre dőlve meredt hosszasan kíváncsian csillogó szemeimbe, majd lélekben mindenre felkészülve, ismét megszólalt. – Mit szeretnél tudni?

- Először is, hogy tudsz fenntartani egy ilyen lakást, mindössze egy tanári fizetésből?

- Mindössze? – akadt fenn szemöldöke, majd hangosan nevetve, kérte ki magának mondatom többi részét. – Kösz szépen ezt a ledegradálást! Igazán jól esik! Azt hittem a történtek után, legalább egy kicsit jobban fogod tisztelni a tanárokat!

- Oké bocsi, tudod hogy értettem – tettem védekezésképp magam elé kezeimet, majd letörölhetetlen vigyorral arcomon vártam, a már kicsit lenyugodott oktató válaszát.

- A lakást a nagymamámtól örököltem meg – Kris rövid volt és tömör, holott én egy kicsit több mesélésre számítottam.

- A nagymamád itt élt?

- Csak egy darabig – vont vállat, aztán mocorogva kicsit a székén, beadta derekát a hosszabb monologizálásra. – Az ő anyja színésznő volt a harmincas években, még akkor vette ezt a helyet. Az évek alatt persze többször volt átalakítva, de már több mint tizenöt éve, ugyanilyen állapotban van, és a beköltözésem után, nem volt szívem átrendezni, hiszen azzal elvettem volna a személyes báját az egésznek. Viszont a kérdésedre válaszolva; míg dolgozni nem kezdtem, a nagymamám fizette a lakbért, és mivel meglepően olcsó itt élni, még az én tanári fizetésemből is el tudom tartani magam.

 Jelezve, hogy felfogtam szavait, csak bólintottam egyet, halkan hümmögve. Ezáltal még kíváncsibb lettem, és isten igazából nem is fogtam vissza magam e tekintetben.

- Azért költöztél Koreába, mert a nagymamádnak itt volt lakása?

- Részben – biccentett aprókat, majd ismételten pörögni kezdett nyelve, érdekes szavakat formálva meg. – Még mielőtt kitagadtak volna, egyetemeket nézegettem, hol érdemes továbbtanulni, és Dél-Korea is benne volt a lehetséges opciók között. Viszont a kirúgásom pillanatában már egyértelmű volt, hogy ideköltözöm, mivel csak itt volt biztos lakhelyem.

- És miért pont tanárnak mentél? – váltottam kicsit témát, annyira azért mégsem elkanyarodva az eredeti beszélgetéstől, hiszen mindvégig Krisről volt szó. – Annyi mindenhez értesz, bármi lehettél volna.

- Meglehet – vonta meg vállát nosztalgikusan mosolyogva. – De mindig is szerettem a gyerekeket, és bármennyire is tűnök annak, nem vagyok pedofil. A felnőtt férfiakat szeretem – tisztázta előre a dolgokat, aminek köszönhetően ajkam jobb szegletében, hamiskás mosoly bujkált, ahogy tanárom szavait ittam magamba. – Mielőtt a gimidbe kerültem, egy általános iskola, felső tagozatában tanítottam.

- Miért jöttél el?

- Szexuális zaklatás – felelte egyszerűen, mire nekem kerék méretűre nőttek szemeim, ahogy felfogtam eme két szónak a jelentését.

- És még te nem vagy pedofil? – hökkentem meg, de téves feltételezésemet Kris kedves kinevetése törte végleg ketté, még normális magyarázata előtt.

- Nem én zaklattam, hanem engem ért inzultus. Főleg a női kollégák részéről – mondta, egy pillanatra visszaidézve a régi emlékeket, amiket (arcáról leolvasva) nem szeretett annyira. Mondjuk érthető… - Amikor meglátták milyen jól bánok a gyerekekkel, az első reakciójuk az volt, hogy ez mennyire szexi.

- Tényleg az – adtam igazat a valószínűleg vénlány, még tündérmeséket kergető tanár néniknek, akik Krisre verték a nyálukat szabadidejükben. Tanárom homlokráncolva meredt rám, abban reménykedve folytatom eszmefuttatásomat.

- Valóban? Kifejtenéd?

- Nos, a nők szemében imponáló, ha egy jó küllemmel rendelkező, viszonylag fiatal férfi jól bánik a gyerekekkel, hiszen így biztosan jó apa lenne. Ezeknek, a tanárnőknek te már akkor potenciális férj és családapa jelölt voltál, amikor egy kislányt segítettél fel a földről. Tehát ja; szerintük ez hiperszexi – vontam meg vállam, ahogy befejeztem, szinte lexikonból kiragadott gondolatmenetemet, miközben Yifan pillanatokig maga elé meredve bambult. S miután feléledt rövid ideig tartó kómájából, a már jól ismert perverzen kíváncsi mosolyával ajkain hajolt át az asztalon, közelebb érve hozzám.

- És szerinted?

- Hát nem is tudom – húztam kicsit agyát, élvezve kellemes közelségét, amelyet akkor már kicsit hiányoltam. – Engem inkább nyűgöz le a magas intelligencia, ha valaki mondjuk játszik zongorán, esetleg még gitáron is. Illetve szeretem, amikor énekelnek nekem, meg bukom a szőkékre; és nem hátrány, ha már kaptam tőle egy kutyát… - Halkan nevettünk fel, szinte teljesen egyszerre, ahogy Kris megértette monológom mélyebb jelentését. Ezzel pontosan ki tudtam fejezni mindazt, amit egyszerű, mégis sokkal lényegretörőbb szavak segítségével, képtelen lettem volna. Kiejteni ajkaimon azt a mondatot, hogy „Te nyűgözöl le”, valahogy elcsépelt és hamis lett volna. Bár tény és való, hogy egyeseknek voltak gyengepontjaik, amiket ha megtaláltak egy emberben, nem tudták figyelmen kívül hagyni, de számomra ilyesmi sosem létezett. Krisben az nyűgözött le, amit ő csinált, nem az, hogy pontosan mit; lehet iszonyat dögösnek, láttam volna térdig érő zokniban, és nagypapás szandálban… Nem. Azért minden neki sem áll jól, és valószínűleg egy zokni-szandál kombinációban mindennek láttam volna, csak vonzónak nem.

 Miután nevetésünk erőssége alábbhagyott, perceken keresztül csupán egymást vizslattuk, mintha eddig még sosem tudtuk volna rendesen szemügyre venni a másikat. Az elmúlt egy-két napban, amit folyamatosan Krissel töltöttem, még nem volt alkalmam figyelni őt; arcának apró rezdüléseit, bőre selymességét, szemeinek ragyogását, meg úgy általánosságban az egész férfit. Egyszerűen… gyönyörűen festett. Sosem mondtam ilyet senkire sem, nemhogy egy velem azonos neműre, de nem találtam jobb kifejezést Wu Yifan küllemére. A vonzó, a jóképű vagy az efféle jelzők nem passzoltak hozzá kellőképpen; így maradt nekem gyönyörű.

 Lassan vettük birtokba egymás ajkait, ezúttal teljesen máshogy csókolva a másikat, mint ezelőtt. Abban a pillanatban, nem volt semmi hevesség, szexuális vágy vagy primitív megnyilvánulások, amiket inkább tartottunk nevetségesnek, mint vonzónak. Akkor ott, az asztal fölött csak megcsókolt; úgy, ahogy nekem kellett volna a lányokat, akiket átvertem. Tény, nem szerettem egyikkőjüket sem, de legalább egy ehhez hasonló megnyilvánulást kaphattak volna; hiszen ez valami kurva jó érzést adott. Lehetséges, csak azért rajongtam ezért a csókért, mert Kristől kaptam, de mindenesetre baromi élvezetes volt számomra az a néhány perc, ameddig tartott. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer szexuális vágyak nélkül csókolok meg valakit.

 De persze azon a héten, nem minden nap volt ennyire felhőtlenül cukormázas, hiszen ahogy Yifan megmondta, az ijesztő romantikája csak néhány meglepően hosszú óráig fog tartani, és ez tényleg így is lett. Ahogy szerdáról csütörtökre virradtunk, mintha megint visszakaptam volna a régi Krist, akit még anno megismertem. Természetesen a reggeli csókok és kellemes pillanatok nem maradtak el, ahogy a hirtelen ölelései s kedves megnyilvánulásai sem, de már nem éreztem egy szűz kislánynak magam, amikor ilyeneket művelt. Lehet, csak nekem kellett néhány vele töltött éjszaka, hogy mindezt megszokjam, de akárhogy is alakultak a dolgok bennem, rohadt jó volt, azaz egy hét. Beszélgetések, barátokat megszégyenítő hülyülések, komoly zenei viták, amiket persze ő nyert, és természetesen különleges éjszakák; ebből állt az a pár nap, amit tanárommal összezárva töltöttem. Persze, az utóbbinál semmi sem történt, ami az én esetemben furcsának számított, mert még sosem volt olyan, hogy az első héten ne feküdtem volna le azzal, akivel akkor járni kezdtem. Mondjuk, eddig ezeket a köröket lányokkal róttam, és Kris koránt sem volt mondható annak, passzív félnek pedig pláne nem.

 Szombat délelőtt mentem el tőle, jobban mondva együtt távoztunk lakásából; én hazafele indultam, ő pedig az orvoshoz, hogy azt a bizonyos szívességet rám pazarolja el. Egészen autómig kísért, ami előtt gyors csókot nyomtam ajkaira, majd sietősen a járműbe szálltam, nehogy a végén még nála ragadjak. S a hétvégét nélküle töltöttem, ami nem volt kifejezetten rossz, egyszerűen csak szokatlan, hiszen előtte végig vele voltam, még egy ágyban is.

 Viszont, az igazi problémák hétfőn kezdődtek. Én naiv kis Sehun, tök jó hangulatban baktattam fel a suli lépcsőjén, energikus léptekkel haladva az osztálytermem felé, amely előtt már Jongdae barátom várt, tűkön ülve az idegtől.

- Hol voltál múlt héten? – támadott le rögtön egy ilyen kérdéssel, amire hirtelen nem tudtam válaszolni. Majdnem rávágtam azt, hogy Krisnél, de még mielőtt szabadon engedtem volna ezt az információt, rájöttem, hogy Jongdaenek fogalma sincs az elmúlt egy hét alatt történtekről. Valószínűleg dobna egy hátast, ha mindezt elmondanám neki, de egyszerűen ezt nem tehettem meg; mivel Yifan férfi volt, ráadásul még a tanárom is. Így valami klasszikusnak számító hazugsággal álltam elő.

- Elkaptam egy vírust a múlt héten… - színészi alakításom nem volt annyira meggyőző ahhoz, hogy Jongdae ne akarja átszúrni elmémet éles tekintetével, de eme rövidke mondat elég volt, hogy egy kis időre békén hagyjon. Megvonva vállait csoszogott be a terembe, amely szinte teljesen üresen csengett, mintha az egész osztályunk kihalt volna.

- Sok mindenről maradtál le – mondta, miközben levágta magát helyére, onnan vizslatva tovább. – Mint például arról, hogy ma nincs első óránk.

- Akkor te miért jöttél be? – kérdeztem gyorsan vissza, próbálva leplezni érzéseimet, amelyek mind egy emberként kántálták: „Egy idióta vagy Sehun!”.

- Nem értelek el telefonon – motyogta, folyamatosan maga elé meredve, mint aki komoly sokkon esett át. – Csak miattad felkeltem ma egy órával korábban…

- Írhattál volna sms-t is, azt egy idő után észreveszem! – szakítottam félbe immár indulatos szavait, amiknek lényegét nem nekem címezte, de csak én volt ott kézbesítőnek. – Mi bajod van ember?!

 Nem mondva semmit, orra alatt morogva el problémáját fixírozta a padot, időközben lenyugtatva magát és indulatait is. S végül csak ennyit válaszolt:

- Xiumin.

 Meghökkenve a fogai közt kisziszegett néven, csak csodálkozva figyeltem legjobb barátomat, ki alig bírta kontrolálni önmagát, s feszültsége apró jeleit.

- Történt valami köztetek?

- Semmi, csak vizsgaidőszakban tudod az elfoglaltság miatt nincs szex – vonta meg vállát keserű mosolyra húzva ajkait, miközben fáradtan fújta ki az eddig tüdejében tárolt levegőt. – Ezek, amolyan elvonási tünetek.

- Igen? – ültem le mellé kíváncsian pislogva a fiúra, ezzel is terelve rólam a témát. – Mi volt pontosan?

- Nem foglak két férfi nemi életével traktálni! Nem hiszem, hogy mindez téged érdekelne – forgatta meg szemeit, ahogy rájött pontosan, mit is akartam kiszedni belőle. Normál esetben tényleg inkább passzoltam volna a témát, de már nekem is közöm volt hozzá; hiszen Krissel jártam. Viszont ha valakitől, akkor Chentől sosem kérnék szexuális útmutatót egy homoszexuális kapcsolatban. A mi esetünkben ez milyen rohadt kínos lenne! Aish, ebbe bele sem akartam gondolni.

 De még nem is itt volt a fő probléma, hiszen eme akadályokat viszonylag könnyen vettem; viszont utolsó óra előtt, a folyosón császkálva megpillantottam Yifant, szerencsére teljesen egyedül, s akaratlanul kezdtem felé közeledni. Baromi jól nézett ki aznap; könyékig feltűrt fehér inget viselt, rajta egy koromfekete mellénnyel, amelynek csak néhány gombját gombolta be. Nyaka szabadon díszelgett, nyakkendője lazára volt engedve, és mindezen csak dobott az egyszerű sötét csőfarmere, amely tökéletesen kiemelte hosszú lábait, és formás fenekét, amit én különös oknál fogva, eddig még nem vettem észre.

- Szia – mosolyodott el, mihelyst megpillantotta felé haladó alakomat, amely hihetetlenül közel állt meg hozzá. Nem kellett volna ilyen távolságban lennem, de egyszerűen képtelen voltam megállni; pedig kontrolálnom kellett volna a rohadt vágyaimat.

- Sikerült elintézni azt a szívességet? – kérdeztem valami sablonosat, hogy minél tovább maradhassak vele. Ah, rosszabb voltam, mint egy fürdős kurva.

- Persze. Már oda is adtam a papírt az osztályfőnöködnek.

- És nem tartotta furcsának, hogy tőled kapta meg az én igazolásomat? – kérdeztem csodálkozó grimasszal arcomon, mert azért az ofőm helyében én erősen gyanakodnék valamire.

- Bevallom, kihasználtam a régi, ma már szokásosnak számító flegmaságodat, és beadtam neki, hogy „kedvesen” megkértél rá, hogy jutassam el hozzá a papírt, mert nem lesz ma közös órátok – vonta meg vállát, és mintha kicsit büszke is lett volna arra, hogy átverte egy kollégáját. Mondjuk, négy év korkülönbséggel még nem jön meg az ember felnőttes énje, és ezek szerint, ez Yifanra is igaz volt.

- Milyen sunyi itt valaki – eresztettem el egy elismerő félmosolyt. – És bevette?

- Ismerve téged, igen. Még ő kért elnézést tőlem – nevetett fel halkan, valószínűleg azon, ahogy felidézte ofőm bocsánatkérő arcát. Szegény nő, ha tudná…

- Yifan! – kiáltott távolabbról az infó tanárom, mire én és az előbb megszólított féri, körülbelül egy méterrel távolabb kerültünk egymástól, mintha csak lebuktunk volna. A harmincas informatikaoktató kissé lihegve ért Krishez, majd pár másodperces regenerálódás után felegyenesedve pislogott fel a döbbenten figyelő személyre. – Beszélhetnénk, vagy épp egy komoly társalgást szakítottam félbe?

- Dehogy, Sehun és én a következő óra után is tudunk beszélni – legyintett Kris, kedvesen mosolyogva kollégájára, aki lesajnáló pillantásokkal illetett, amint tudatosult benne, hogy ki is vagyok. Hát igen; eléggé kevés pedagógus volt, aki kedvelt engem, és Gu Ji Hu nem tartozott ezek közé sőt, a férfi nyíltan vállalta, hogy jobban utál, mint a mosott szart, pedig ha jól emlékeztem, ellene még nem is vétettem olyan sok mindent. Egyszerűen csak basztam az infóra, de ezzel egyáltalán nem voltam egyedül, viszont mivel amúgy is egy látványosan lázadó kölyöknek számítok, így az én leszarási fázisaimat, valahogy mindig jobban kiszúrta.

- Nocsak Sehun – pislogott rám negédesen mosolyogva, mintha Kris előtt akarta volna játszani az agyát, amiből szegénykém csak keveset kapott.

- Üdv Ji Hu – biccentettem aprót, mert nem igazán volt hangulatom azzal a provokatív faszfejjel foglalkozni.

- Neked csak Gu Seonsaengnim! – sziszegte élesen fogai közt, mire vállaimat megrántva hagytam rá a dolgot, mert őszintén nem tudott foglalkoztatni annak a pasinak a gyerekes hisztije. – Még szerencse, hogy nem informatikából szeretnél érettségizni.

- Szerencse, hogy még nem vagyok annyira kétségbeesett, hogy infóból érettségizzem, ami még egy magamfajta, a maga szavaival élve, hülyegyereknek is sikerülne. De így jobban belegondolva már értem, hogy is lett magából tanár!

- Sehun! - döbbent le őszintén, a szitkozódásomat csendben figyelő Yifan, enyhe oktatói szigorral tekintetében, amit elnyomott a túlnyomó többségben lévő kellemes meglepettség érzete.

- Elnézést Wu Seonsaengnim, nem állt szándékomban megsérteni a tanár urat, de ismeri a mondást: „Aki nem tudja csinálni, az tanítja. És aki tanítani sem tudja, abból lesz a tornatanár.”.

 Utolsó mondatomat a csengő éles hangja szakította félbe, no meg az informatikaoktató lesokkolódott ábrázata, amely alapján megítélve, a férfi nem tudta, hogy ideges legyen, vagy inkább sírjon.

- Ji Hu, szeretnék Sehun nevében is elnézést kérni, és sajnálom, de nekem órára kell mennem. Majd máskor beszélünk – veregette meg tanárom, a továbbra is maga elé meredő férfi vállát, majd szikrákat szóró szemekkel fordult felém, eljátszva az ideges pedagógust. – Te pedig velem jössz!

 Azzal karomat megragadva kezdett vonszolni, igazából fogalmam sincs, hova, de éreztem, hogy Kris valójában egyáltalán nem dühös.

- Nem is tudtam, hogy tudsz Woody Allen-től idézni – suttogta fülembe, miközben a látszatot fenntartva, továbbra sem engedte el felkaromat. Elégedetten elmosolyodva pillantottam rá óvatosan, hangommal simogatva a férfi selymes bőrét.

- Legalább tudok még meglepetést okozni.

 Nem válaszolt, csak sokat sejtetően elvigyorodott, majd hirtelen egy ajtón tuszkolt be, ami számomra csak úgy a semmiből ugrott elő. Ahogy végignéztem a könyvekkel telerakott helységen, rájöttem, hogy Yifan a töriszertárba rángatott be, ami először a Narnia-i szekrényre emlékeztetett, porossága s méretei miatt egyaránt. Maga elé állított, s komoly ábrázattal kezdett beszélni, folyamatosan gesztikulálva, mintha azok nélkül nem fognám fel szavait.

- Először is kezdenünk kell ezzel valamit!

- Mire gondolsz?

- Kettőnkre – mutatott magunkra, majd halkan felsóhajtott. – Még mindig a diákom vagy, és ha erre a kapcsolatra rájönnek, engem páros lábbal fognak innen kirúgni. – Szavait felfogva bólintottam, aztán rá emeltem tanácstalan tekintetem. Muszáj volt komolyan vennem ezt az egészet, hiszen Kris az állásával és tanári jövőjével is játszott, csak azért, hogy velem együtt lehessen. Kockáztatott minden biztosat maga körül, amit eddig felépített, és amiért sokan életük végéig szenvednek, csak miattam. És ez baromi sokat jelentett.

- Mit akarsz, mit tegyek?

- Először is, ne előttem égesd le a tanárokat a rohadt szexi pimasz stílusoddal, mert beindulva nem tudok rendesen órát tartani – utalt ezzel az előbbi viselkedésemre, ami ezek szerint, nagyon imponáló volt a számára. Halkan felkuncogva bólintottam, jelezve, hogy teljesítem majd feltételét.

- És még?

- Az iskola területén nem a barátod, az élettársad, vagy a dugipajtásod vagyok, hanem csak és kizárólag a tanárod, és ehhez mérten kell viselkednünk. Nincs bájcsevely, tegezés vagy túlzott közelség; szeretném, ha a suliban úgy bánnál velem, mint a többi oktatóddal. És lehetőleg ez az utcán se változzon, mivel nem ismerem az összes diákot arcról, így fogalmam sincs, ki jár ebbe az intézménybe és ki nem; tehát jobb lenne, ha a magánéleti dolgainkat, csak nálam tartanánk.

- Rendben – egyeztem bele rögvest a dologba, mert nekem sem lett volna túl szerencsés, ha hirtelen mindenki rájön, átcsaptam melegbe. Nem az imidzsem miatt, hiszen azt már elég régóta leszarom, viszont engem a szüleim jobban aggasztottak ez ügyben. Nem tudom mire lettek, volna képesek, ha mindez kiderül, így Yifan feltételeit örömmel fogadtam el, hisz mind teljesen korrekt volt. Ahogy ezeken töprengtem, időközben páromból hatalmas sóhajt tört elő, ami miatt eszembe jutott mondatának egy, talán teljesen lényegtelen része, ami nem hagyott nyugodni.

- Be vagy indulva? – mosolyodtam el féloldalasan, kíváncsian várva a válaszra, ami Kris félig felvont szemöldökében nyilvánult meg, miközben testemet végigmérve harapdálta szája szélét. Bármiféle kommunikáció nélkül rántott magához, akaratosan marva ajkaimra, ahogy testünk teljesen összesimult, s én megéreztem, hogy odalent tényleg teljesen kész volt. Normális, ha ez engem is beindít?