Írói Utószó
Ide is elérkeztünk! Wow, őszintén nem hittem
volna, hogy egy nap majd ezeket a sorokat fogom pötyögni, de hát itt vagyok, és
ezt írom Nektek! Hihetetlen számomra, hogy összesen egy év kellett, hogy egy
ilyen hosszú, s számomra ennyire meghatározó történetet befejezzek. Amikor egy
éve elkezdtem ezt az egészet, azt hittem két év alatt sem végzek vele, erre
kereken 365 nap alatt megírtam 50 fejezetet, egy Prológust és egy Ismertetőt.
Gondolom felmerült bennetek a kérdés, hogy
miért írom ezt a bejegyzést, és sokan tuti azt gondoljátok; „Hé Noel, kerek
lett a sztori vége, nem kell nekünk a felesleges rizsázásod még!” – Igen,
tisztában vagyok azzal, hogy ez már egyáltalán nem A Different History, de még csak nem is KrisHun, viszont egy kicsit
mégis az. Ugyanis, amellett, hogy itt mérhetetlenül sokat fogok pofázni, hoztam
nektek néhány érdekességet a KrisHunról, hátha valaki kíváncsi rá, illetve
szeretnék mesélni többet a történetről!
Vágjunk is a közepébe! ^ ^
- Kereken 530 gépelt oldal és 166. 104 szó
lett a történet teljes terjedelme! – Gyerekek, amikor ezt elmondtam
apámnak, dobott egy hátast, hogy ilyen rövid idő alatt, iskola meg minden más
elfoglaltság mellett meg tudtam írni egy fél Trónok Harca könyvet! (Nem tudom
hány oldalasak azok a regények, de abban biztos vagyok, hogy ott 700 oldal a
minimum, de javítsatok ki, ha tévedek). Természetesen, az Utószó nincs benne ebben az adatban.
- Eredetileg HunHan fiction lett volna – Hát,
ennek is megvan a maga kis története! Ugye – aki már egy kicsit jobban ismer,
az tudja – nekem nem ez az első ficim, csak az első komolyabb, amit fel merek
vállalni. És mikor ezt még nem írtam, csak tervezgettem, csupán abban voltam
biztos, hogy Sehun lesz a pár egyik fele, a másikat meg még nem tudtam. És
akkor csak Luhannal shippeltem, ezért evidens volt, hogy akkor Luhan lesz a
másik fél, de ez – ahogy láthatjátok – megváltozott, a következő indok(ok)
miatt!
- A történelem tanárom ihlette az
alaphelyzetet – Alapjáraton iskolai ficit akartam írni, mert az olyan
egyértelműnek és egyszerűen tűnt, viszont nem szerettem volna valami szimpla,
osztálytársi/iskolatársi szerelmet, mert az olyan basic nekem. És épp töriórán
ültem, amikor a mellettem lévő padban a csaj feltette a kezét, és a dogával
(mert a többiek akkor épp írtak XD) kapcsolatban segítséget kért. A tanár
odament, lehajolt hozzá, és válaszolt a kérdésre; nekem meg ennyi elég volt
ahhoz, hogy bevillanjon: tanár-diák kapcsolat a nyerő!
- Kris a kora miatt (is) lett a másik
főszereplő – Oké, így most nagyon köcsögnek tűnhetek, de ez tényleg így
van. Valamiért nem szeretem a karakterek között megváltoztatni a
korkülönbséget, ami a valóságban is van, épp ezért, amikor kigondoltam a
tanár-diák kapcsolatot, rögtön Luhan jutott eszembe, mert ő (volt) az egyik
legidősebb az EXO-ból, és HunHan meg a többi… de aztán nem volt kedvem HunHan-t
írni, így a másik kettő idősebb tagon kezdtem gondolkodni, Xiumin-on és Krisen.
Végül az utóbbi nyert, mivel hát olyan okos kinézete is van, EXO bias, és olyan
szexi tanárbácsi feelingje van.
- A címet a történetből találtam ki – Na
most, maga az A Different History úgy
született (most csak a cím), hogy ugye a different
szó más-t, különböző-t jelent; ez nem csak a melegségükre, hanem a különös
lelki állapotukra, a nem mindennapi családi hátterükre és kapcsolatukra utal. A
history történet-et jelent,
ugyanakkor a történelem tantárgyra is mondják ezt angol nyelvterületen, Kris
meg ugye törit is tanít.
- Chen és Xiumin szintén csak véletlenül
lettek benne a történetben – Bakker a végén még rájöttök, hogy az egész
történet csak a véletlenekből lett olyan, amilyen (mondjuk ez igaz). Nos, a
XiuChen páros azért került be, mert szerettem volna egy mellékpárost a KrisHun
mellé, lehetőleg valami „klasszikust”. És XiuChenből nem volt sok, ezért az
lett!
- Sehun személyiségét a magaméról mintáztam –
Valószínűleg ezzel nem sokatokat lepek meg, viszont szeretném tisztázni,
hogy Sehun karakterét helyenként olyan jellemvonásokkal ruháztam fel, amik csak
és kizárólag rám jellemzőek. A legkarakánabb példákat nem sorolnám fel, mert
azok eléggé magánjellegűek, és akinek tudniuk kell róla, azok tudnak is, de pl.
az abszolút igaz, hogy a jelenlegi osztályomban én vagyok az egyik legjobb
angolos, (szerintem) nagyon szar tanuló vagyok, az osztálytársaim egyszerre
szeretnek és félnek tőlem (ők mondták, nem én XD). Ezek eléggé általános
példák, de tényleg olyan vagyok itt, mint Sehun.
- Chen és Sehun barátságát a sajátoméról
mintáztam – Ez egy kicsit furán hangozhat, de mint említettem, én olyan
vagyok, mint Sehun, így a legjobb barát karakterét (Chencit), abszolút az én
legjobb barátomról mintáztam. Nem kell itt viszont mindent szó szerint
elképzelni, Jongdae viselkedésben sokszor nem olyan, mint az én barátom; a Sehunhoz
való hozzáállása az, ami abszolút ugyanolyan. Hogy Chen aggódik Hunnie miatt,
mindig ott van vele, támogatja, elhülyülnek, de bármiről tudnak beszélni… ez
nagyon igaz ránk is. És amikor Sehun mondta, számára mit jelent Chen, ott én
jellemeztem a legjobb barátomat.
- Mai napig nem tudom Sehun szülei, miért
utálták a fiukat – Nem gyerekek, komolyan nem viccelek. Azt tudtam már az
elején, hogy szar kapcsolatot akarok írni a szülőkkel, de így a befejezés után
sem tudom, hogy Mr. és Mrs. Oh miért utálták a saját fiukat. Ez mindenki
számára egy örök rejtély marad.
- CL nem volt előre betervezett karakter
– Akkor, amikor CL bekerült a történetbe, csak azért írtam bele, mert kellett
egy kitöltő rész, ami hosszabbá teszi az adott fejezetet. Majd megszerettem a
csajt, láttam, hogy ti is kedvelitek, szóval a végén már ilyen fontos csajszi
lett!
- Sulli és Ren is random választások voltak – Kellett
Sehunnak egy barátnő, így gyorsan kerestem egy idol-lányt, aki szintén ’94-ben
születetett, és ez lett Sulli. Ren meg azért lett a kedvenc transzvesztita
hímringyónk, mert épp akkoriban néztem vele Weekly Idol-t, amikor egy hozzá
hasonló srácra szükségem volt.
- Elfelejtettem Haneult miért írtam bele a
ficibe – Nem viccelek, egyszerűen képtelen vagyok felidézni, hogyan és
miért jutott eszembe az a nő, vagy hogy pont egy nő és egy első szerelem legyen
Sehun kiakadásának oka, de végül így alakult.
- Haneul nevének jelentése: menny, ég, és
nem véletlenül hívják így, mivel Sehun mindig úgy tekintett rá, mint egy
természetfeletti, tiszta angyalra, akinek még a neve is felsőbbrendű.
- Haneul leírását úgy írtam, hogy közben egy
képet néztem (ide kattintva megleshetitek)
- Imádom a történetet, de a 26. fejezetet és
a 45.-et különösen szerettem írni
- Nem egyedül találtam ki Kris szerelmi
vallomását – Aki még élénken emlékszik a 28. fejezetre – amiben megtörtént
az ominózus vallomás – az tudja, hogy Yifan zongorakísérettel és egy dallal
mondta el az érzéseit Sehunnak. A dal amúgy George Ezra – Listen to the Man c.
száma, melyet a legjobb barátom mutatott nekem, és megemlítette, hogy ezt Kris
egyszer énekelhetné a pöszének. Én meg miután meghallgattam a dalt és
értelmeztem a szöveget, rájöttem, hogy ez nagyon illik a KrisHunhoz, ezért lett
ez a szerelmi vallomás.
- Eredetileg nem szakítottak volna – Először
úgy akartam, hogy amikor Krist eltanácsolják, megbeszélik a helyzetet és
nyugisan Yifan inkább CL-hez költözik, hogy megoldja a gondjait, de hivatalosan
nem szakít Sehunnal. Aztán rájöttem, hogy ezek ketten szinte sosem veszekedtek,
mindig mindent normálisan meg tudtak beszélni, és unalmas lett volna (nekem) a
történet egy ilyen „megfontolt” lezárással. Így nekem is jobban tetszett, ezzel
megmutattam, hogy nem tökéletes a kapcsolatuk, és Sehun máshogy nem tudott
volna szerelmet vallani.
- A duplarandi helyett először egy +18-as
jelenetet akartam írni
- Kedvenc mondatom a történetben: „Szeretném, ha egyszer majd a te
szívedet is felolvasztaná egy kedves paraszt.”
- Már a legelején is tudtam, hogy Sulli
esküvőjén lesz a végső búcsú – Valahogy kipattant a fejemből, magam
sem tudom hogyan, de aztán eldöntöttem, hogy ez király búcsú lesz majd mind a
barátoktól, mind Koreától.
- Haneul eredetileg nem jelent volna meg még
egyszer – Pár héttel a 49. fejezet megírás előtt gondoltam meg magam, és
mégis beleraktam. Egyáltalán nem bántam meg.
Nos, ezek lettek volna a KrisHun érdekességei,
illetve hirtelenjében csak ezek jutottak eszembe, de ha ki is felejtettem
valamit, azok valószínűleg nem voltak annyira lényegesek. És, hogy miért vagyok
még mindig itt? Azt hiszem, nekem ez a hivatalos búcsúm a történetemtől.
Az elején, amikor belekezdtem ebbe a
történetbe, nem gondoltam volna, hogy majd ennyire a szívemhez fog nőni a
páros, és maga a fici is. Az meg pláne nem fordult meg a fejemben, hogy majd
ennyien szeretni fogjátok, amiért tényleg nagyon hálás vagyok. Tudom, sokszor
mondom, és lehet már ti is, unjátok, hogy folyamatosan ismételem magam, de
nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan olvastátok a történetet, és ezúton is
szeretném minden egyes olvasónak megköszönni, hogy itt voltatok, élveztétek, és
néha még talán véleményeztétek is a blogot. Ez tényleg baromi sokat jelent
nekem (de nyálas vagyok, my God), mivel egy idő után már nem csak magamnak,
hanem nektek is írtam ennek a két nyomoréknak a történetét. És ha mondhatom
ezt, valószínűleg, ha ti nem vagytok, nagyon sok minden nem így alakul.
És nem a csak a történetben, úgy a való
életben is; sok érdekes és mára már számomra fontossá vált embert nem ismerek
meg, ha ti illetve ez a fici nincsen. Furcsa, hogy annyi mindent köszönhetek
egy fanfictionnek, hogy azt egyetlen egy mondatba belesűríteni sem tudnám. Sok
barátot, rengetek élményt és sok kedves olvasót köszönhetek ennek a
történetnek, talán ezért is olyan szívbemarkoló az „elválás”.
Egy év telt el, ez idő alatt megírtam egy
Ismertetőt, egy Prológust, 50 fejezetet, ezt az utószót és egy melléknovellát, a XiuChen párossal. Emellett lett egy Facebook Csoportunk, amiben a mindenkinél
aranyosabb olvasóim sorakoznak nagy boldogan (illetve, remélem, hogy boldogok
vagytok).
Egy kisebb korszak záródik le ezzel az
életemben, és szerintem nem túlzok, ha ezt mondom. Az A Different History-ban minden benne van, ami egy kicsit is
képvisel engem, ott bármit hozzám lehet kötni, momentumok vannak benne az
életemből, és bele adtam mindent, hogy tetsszen Nektek! De most, hogy
befejeztem, és nincs tovább hova írni, elbúcsúzom tőle, azt hiszem véglegesen!
Még mielőtt örökre goodbye lenne, szeretném,
ha tudnátok, hogy két embernek köszönhetem, hogy nem hagytam ezt a ficit a
francba. Szóval ezúton is szeretném megköszönni Somos Nórának, hogy az első
fejezettől kezdve olvasta a ficit, és hogy a legnagyobb olvasóként várt mindig
a következőre. És még meg akarom köszönni Szakács Viviennek, hogy nagy lelkesedéssel
olvasta a történetet és sok-sok macerálással rávett, hogy belépjek a Hungarian Kpop Yaoi Fanfics csoportba, ahol Veletek megoszthattam a fanfictionomet.
Pluszban még köszönöm Woody Allen-nek, a Deadpool rendezőjének, Darren
Chrisnek, Lady Gaga-nak és Adam Lambertnek… Mert megtehetem!
Viccet félretéve; köszönöm szépen, hogy
olvastatok, és hogy eddig szerettétek és élveztétek Sehun és Kris történetét! Remélem,
még találkozunk más ficiknél!