38. fejezet
Kicsit csalódott voltam az előző este miatt,
amiért nem olyanra sikerült, mint amilyenre elterveztem, de azt jobban bántam,
hogy a randit nem azzal zártuk le, amivel szerettem volna. Igen, szexet
akartam, mivel már két teljes hete nem volt szinte semmi sem kettőnk között,
így már igényem volt néhány gyengéd – vagy durva – érintésre, ami
megmozgathatja a fantáziámat. Bár az idegeim már annyira a végét járták, hogy
egy természet filmben mutatott párzási tánctól is képes lettem volna
felizgulni. Oké, ennyire még nem volt gáz a helyzetem, de már kezdtem nagyon a
kritikus állapot felé haladni, és tudtam, ezt csak egy jó dugás felejtetheti el
velem, de nem akármilyen, hanem egy Wu Yifan féle, aminek már csak a puszta
gondolatától is bizseregni kezd a testem. Akárhányszor visszagondolok az első
alkalmunkra, kellemes borzongás fut végig a hátamon, tiszta gondolataim
pillanatról pillanatra lesznek egyre piszkosabbak, ahogy a melegszüzességem
elvesztésének minden egyes képkockáját levetítem, s lelki szemeim előtt látom
az anyaszült meztelen Krist ahogy… Oké Sehun álljál le, de kurva gyorsan! Már
szombat reggel is ilyeneken járt az eszem, holott nem engedhetem meg magamnak,
hogy álló fasszal fetrengjek az ágyamban, elvégre Yunseo bármelyik pillanatban
betörhetne hozzám, játékos nevetésével akarva felkelteni engem. Szerintem nem
nagyon örülne, ha hőn szeretett bátyját merevedéssel a lábai közt találná, és
épp ezért nem szabad Krisre gondolnom és arra, mi mindent művelhettünk volna
előző éjjel. Aish, nem lehetek ennyire kiéhezve, elvégre csak két hét telt el,
de akkor is, már magamban akarom érezni annak az idiótának a lüktető
férfiasságát… Komolyan mondom, ha az elkövetkezendő három napban nem rak meg,
esküszöm apácazárdába vonulok!
Csendes szenvedésemből halkan megrezzenő
telefonom ébresztett fel, ahogy a készülék alig egy karnyújtásnyira tőlem
jelezni kezdett, hogy üzenetet kaptam. Azt hittem már megint valaki rám írt,
valami idióta okból kifolyólag, de amint konstatáltam, hogy többet nem
mozgolódott az internetes életem, kíváncsian nyúltam a kütyü felé, hogy
megnézhessem, kinek hiányoztam már szombat reggel nyolc órakor. Kris írt egy
sms-t:
„Hatra érted megyek, addig pakolj össze, mert
megyünk Gwangjuba!”. – Konkrétan felpattantam az ágyamból, mikor végigolvastam
a rövid tájékoztatást, és ijedtem rögtön tárcsázni kezdtem a férfi számát.
- Igen? –
szólt bele kedvesen, olyan élénken, mintha egész éjszaka kellemes aludt volna,
holott valószínűleg kettőnk közül én voltam a kipihentebb.
- Mi az, hogy
Gwangjuba megyünk?! – kérdeztem köszönés nélkül, mire párom hangosan
felnevetett. – Ne röhögj már, hanem válaszolj!
- Ez a
meglepetésem; egy romantikus hétvége egy vidéki házban valami gyönyörű táj
mellett, teljesen elzárva a külvilágtól. Nem hangzik jól? – mosolyodott bele a
készülékben, s ezt már csak édesen csilingelő hangjából ki tudtam
következtetni.
- De Gwangju
az ország másik végében van! És mivel akarnál odamenni? – aggályoskodtam
tovább, magam sem tudom pontosan miért, hiszen az ötlet nagyon is tetszett.
- Autóval
természetesen; tudom az út hosszú, de hidd el nekem, megéri. Na, benne vagy?
- Benne,
csak… - sóhajtottam egy aprót, mielőtt még kérdeztem volna valamit. Olyan
furcsa érzések kavarogtak testemben, mintha zavarban lettem volna már csak a
gondolattól is, hogy kettesben leszek vele, ami baromság, mert szinte mindig
kettesben voltunk. Azt hiszem, kezdek teljesen meghülyülni! – Mit fogunk ott
csinálni?
- Úgy terveztem két napig, ki se bújok a
lábaid közül – felelte egy kicsit halkabban, sokkalta erotikusabb hangszínt
varázsolva magának, amely egy másodperc alatt bénította le majdnem minden
testrészemet. A szívem megállt, ahogy a lélegzetem is bennem akadt, ahogy
beharapott ajkakkal vizualizáltam Kris egyelten egy mondatához köthető összes
piszkos fantáziaképemet. Ah, milyen jó is lenne…
- Ez
ígéretesnek hangzik – válaszoltam kaján vigyorral az arcomon, miközben továbbra
sem tudtam kiverni a mocskos gondolatokat elmémből. – És még mit terveztél?
- Nem
bonyolódnék részletekbe, hiszen tudom, hogy mennyire szereted a
meglepetéseimet, viszont azt tanácsolnám, hogy a biztonság kedvéért hétfőre
kérj időpontot az orvosodtól.
- Miért? –
ráncoltam homlokomat, a hirtelen témaváltás miatt.
- Hátha holnapra kiugrik a csípőd – mélyen
búgó hangjával egyszerűen az őrületbe tudott volna kergetni, azzal meg főleg,
amit mondott.
- Aish, úgy
érzem, meg akarsz ölni! – Kijelentésemen csupán hangosan nevetni kezdett, olyan
kacajt adva ki magából, ami még telefonon keresztül is zene volt füleimnek.
- Nyugi, nem
kell sokat várnod; hatra ott leszek érted – azzal letette. Hihetetlen jó
kedvvel nyúltam végig ágyamon, folyamatosan csak az aznap estére gondolva,
amely hihetetlen tökéletesnek ígérkezett. Egy vidéki házban, telefon és
internet nélkül másfél-két napig egyedül Krissel foglalkozni: ez volt a kulcs
az állandó vigyorgásomhoz, azt hiszem. Ahogy egy sporttáskába pakoltam össze a
létfontosságú cuccaimat, az a lehetőség meg sem fordult a fejemben, hogy
esetleg ennek a hibátlanul kidolgozott hétvégének valami keresztbe tehet.
Néhány óra elröppentével később (minek
használok ilyen szavakat?), készen álltam arra, hogy két teljes napra
elfelejtsem az iskolát, a két ikergyereket ex-barátnőm méhében, Chent, az
idegesítő családomat, de még halál édes kishúgomat is; már akkor csak Krisre
akartam fókuszálni. Természetesen húgomat tájékoztattam arról, hogy nem leszek
otthon a hétvégén és Jiminnek is szóltam, hogy senki ne kezdjen keresni, mert
egy baráttal leruccantam vidékre. Naná, hogy a szobalánynak nem mondtam
részleteket, de még Yunseonak is csupán annyit meséltem, hogy Yifannal megyek.
Mondjuk a kislánynak ennyi bőven elég volt, de nem is terveztem több apró
momentumba bonyolódni, elvégre azokat akkor még én sem ismertem. És
szerencsémre az iskola miatt sem kellett aggódnom, hiszen hosszú szünet volt,
ami csak annyit tett, hogy hétfő helyett, szerdán kellett megint suliba menni.
(A tanároknak nem, ezért volt az, hogy Yifannak majd fogadóórát kell kedden
tartania.) Semmi extra nem volt, de nekem épp kapóra jött a dolog. Mondjuk
valószínűleg Kris is direkt így időzített, viszont ezt nem tudhattam biztosan,
elvégre nem láttam a fejébe.
Pontosan hat órakor csörrent meg a telefonom,
melynek képernyőjén csupán egy K betű villogott, mindössze ennyivel jelezve nekem,
hogy vár rám egy fantasztikusnak ígérkező hosszú hétvége. Elbúcsúztam
testvéremtől, aki jó szórakozást kívánt és üdvözletét küldte páromnak,
természetesen ezt nem mondva ki hangosan, mivel Jimin szorosan ott állt
mögötte, különös mosollyal ajkain. Az a csaj az utóbbi időben nagyon pajkosan
nézett rám, tuti azt feltételezte valami nőcihez rohangálok folyamatosan,
holott igazából hozzám jöttek, mivel a passzív szerepbe voltam kényszerítve.
Nem mintha ez annyira baj lett volna, csak kicsit vicces volt, hogy egyesek –
azaz a legtöbben – továbbra is alfahímként könyveltek el magukban, ami növelte
az egómat rendesen.
Táskámat a vállamra kapva baktattam kifele,
szemeimmel keresve a már jól ismert autót, amelyet később megtalálva láttam,
hogy előtte gyönyörű irodalomtanárom ácsorgott, egy koromfekete télikabátba,
ami alól kikandikáltak hosszú, iszonyat dögös lábai. Csak tudnám, egy pasinak,
hogy lehetnek ennyire formás combjai, és kecses vádlijai? Sosem találkoztam még
olyan férfival, akinek elismertem volna a lábát, de baszki, Krisen még az ilyen
– az én szememben eddig – aszexuális testrészek is baromi szexik voltak. Alsó
ajkamat harapdálva sétáltam elé, alig bírva visszafogni vágyaimat, és nem ott
helyben leteperni, mert baszki, az a krapek egyszerűen észveszejtően festett.
- Készen
állsz? – kérdezte féloldalas mosollyal arcán, ahogy csillogó szemekkel
végigmért, lazán az autójának támaszkodva.
- Egy olyan
hétvégére, aminél sanszos, hogy kiugrik a csípőm? – kérdeztem vissza játékosan
elgondolkodva. – Azt hiszem igen.
- Remek –
pillantott rám még egyszer, de azért meg nem csókolt volna, hogy ne nézzek
továbbra is olyan vágyakozóan. Áh nem, az egyáltalán nem lett volna logikus. –
Minek hoztál ennyi cuccot? – nézett a kezemben tartott sporttáskára, majd
közelebb lépve hozzám, kéjes hangon a fülembe suttogta. – Ruhára egyáltalán nem
lesz szükséged.
- Azt hiszed
ebben ruhák vannak? Csurig van tömve kotonnal – viccelődtem folyamatosan, mire
páromból eget rengető kacagás szakadt ki, miközben egy percre sem szakított el
rólam meleg tekintetét.
- Akkor már
nem kell sokat várnod arra, hogy mindez – mutatott izgató testére – a tiéd
legyen.
- Mennyi az a
nem sok? – érdeklődtem kíváncsian, mert pontos időmeghatározással be tudtam
volna kalibrálni, még meddig kell visszafojtanom a kangörcsömet.
- Öt óra
körülbelül – válaszolt, úgy hozzávetőlegesen kiszámítva a dolgokat.
- Öt óra?! –
vágtam egy lányos grimaszt, de basszus, ez a mennyiségű idő baromi hosszúnak
tűnt, és én nem akartam annyit várni arra, hogy Kris és én végre megint csak
egymással lehessünk elfoglalva. Tanárom csupán elmosolyodott csalódott
ábrázatom láttán, majd kedvesen vállon veregetve próbált vigasztalni.
- Ha a mai
napot kibírtad, akkor még ez az utazás is meglesz!
- A magad
nevében beszélj – motyogtam orrom alatt, ahogy hangosan kifújva eddig tüdőmben
tartott levegőt, táskámat gondolkodás nélkül a hátsó ülésre helyeztem. – Te nem
látod azt, amit én. Néztél már tükörbe?
- Sehun –
mosolyodott el szerényen eléggé nagy bókom után, ami nem ért fel egy „Kibaszott
gyönyörű vagy!” kijelentéssel, de sajátos módon, ennek is megvolt a maga
mélyebb jelentése. – Hidd el, nekem sem egy unikornis hányás, hogy még órákat
kell várnom arra, hogy alattam legyél,
de ha arra gondolok mennyit vártam az első alkalomra és hogy milyen végeredményt
kaptam, akkor ezzel szemben megéri kibírni ezt az öt órát.
- Amikor így
beszélsz, néha egy nőknek szánt pornóban érzem magam.
- És ez rossz
vagy jó? – kérdezte nevetve, időközben beszállva az autóba, hogy ne
vesztegethessünk el több időt. Követtem példáját, így a beszélgetést az
anyósülésről folytattuk, miközben elfordította a slusszkulcsot és a motor
felbőgött.
- Neked jó,
viszont a férfias önbecsülésemnek nem annyira – vontam vállat, majd
összeráncolt homlokkal a járművet kezdtem tanulmányozni, mintha valami
ismeretlen gépezetbe ültem volna bele. – Az oké, hogy én szenvedni fogok ez idő
alatt, de a kocsid bírni fogja ezt a távot?
- Persze –
válaszolt magabiztosan.
- Ne menjünk
inkább az enyémmel? – tettem fel a sorsokat eldöntő kérdésemet, amelyre a
válasz akkor még nem tűnt annyira fontosnak, mint amennyire valójában az volt,
csak mi nem tudtunk róla.
- Az egy
újabb pakolásos menet lenne, szóval szerintem nem kell. Nyugi, nem lesz semmi
gond.
Szerettem volna, ha igaza lesz, tényleg
mindennél jobban örültem volna, ha egyszer az életben úgy alakulnak a dolgok,
ahogy elterveztük őket, viszont valaki odafent – ha egyáltalán van ott valaki –
úgy gondolta, nem érdemlünk meg ennyit és tuti kurva jól röhög a markában,
amiért megszívathatott minket. Az a redvás köcsög! Körülbelül fél úton jártunk,
vagy már azon is túl, hiszen az ég besötétedett, és esni is elkezdett, így már
abban a hitben éltünk, hogy nemsokára Gwangjuba érünk, amikor Jeonjunál az autó
hirtelen furcsa hangokat kezdett kiadni, mire Krisből is zaftos káromkodás
szakadt ki, ahogy az út szélére kormányozta a meghalni készülő gépjárművet.
- Mi történt?
– kérdeztem a férfit, aki hangosan felsóhajtva döntötte hátra fejét, s úgy
válaszolt.
- Ahogy látom
az akkumulátor, feladta a szolgálatot.
- Bassza meg!
– sziszegtem fogaim fáradtan, kínok közt akarva nevetni, mert ez már tényleg
baromi nevetséges helyzet volt. – Én megmondtam, hogy az én kocsimmal menjünk.
- De nem is
tudod az útvonalat, nekem meg sosem engednéd meg, hogy vezessem az Audit.
- Naná, hogy
nem engedném meg, baszki! – csattantam fel harsányan, és biztosra vettem, ha
akkor nem lettünk volna olyan kellemetlen szituációba, Yifan tuti nevetett
volna különös viselkedésemen. De akkor nem igazán volt hangulata ezzel
poénkodni, mert ott voltunk az Isten háta mögött, egy lerobbant járművel és egy
rohadt kényelmetlen helyzettel, amivel kurvára kezdenünk kellett valamit.
- Most azon
kellene gondolkodnunk, hogy kit hívhatnánk, aki segíteni tudna.
-
Megkérdezném, hogy miért nem jó valami vontató kocsi, de azt hiszem, tudom rá a
választ – sóhajtottam halkan, magamban folyamatosan szitkozódva. Lett volna
lehetőségünk rögvest hazajutni vagy oda, ahová eredetileg is mentünk, csak
kicsit kínos lett volna, ha egy vadidegen rohadt későn két pasit talál egy
járműben, akik ráadásul tanár-diák viszonyban is vannak egymással. Ehelyett
tényleg valaki megbízható személyre volt szükségünk, valami közelebbi barátra.
– A szüleim, a szobalányunk és a volt sofőröm ugye nem jöhet szóba…
- Xiumin vagy
Jongdae nem tudna értünk jönni? – emelte rám kíváncsian tekintetét, próbálva
megoldást találni arra az idióta helyzetre.
- Jongdaenek
nincs kocsija, Minseoknak meg se autója, se valami olyasmi engedélye, amivel
bármi mögé beülhetne. Neked nincs senki olyan ismerősöd, akik segítenének?
- Vannak
barátaim, de rajtad kívül senkivel nem ápolok bensőséges viszonyt – fordította
felém fejét, hihetetlenül édesen pillantva rám, amitől éreztem, hogy menten meg
fogok halni. Hogy a picsába lehetséges, hogy el felnőtt férfi úgy hasson rám
néha, mint a kishúgom? Amikor Kris efféle szemeket meresztett, szívem szerint
szarrá ölelgettem volna, de az a helyzet, amibe akkor belekényszerültünk, nem
volt megfelelő érzelmeskedésekre.
- És mi van
CL-lel? – jutott hirtelen eszembe a yaoi shipper csaj, aki tudtommal minden
olyan formalitással rendelkezett, amivel el tudott volna jönni hozzánk. – Őt
felhívhatnánk.
- Este kilenc
van, Sehun – mosolyodott el szomorkásan. – Három óra míg ideér, és még három,
amíg visszajut, ami annyit jelent, hogy mindannyian hajnali háromra érkeznénk
vissza, ráadásuk őt duplán ugráltatnánk.
- Akkor
hívjuk reggel? – pillantottam páromra, aki óvatosan bólintott, ezzel együtt azt
is mondva, hogy éjszakázzunk a kocsiba, ami eléggé furcsának tűnt, tekintve,
hogy eddig még sosem aludtam járműben. Milyen vicces, hogy csöveltem én már
padon is, de autóban még soha a büdös életben. – És mivel ütjük el az időt? –
kérdeztem immár én is őt nézve, mire Kris olyan perverz mosolyt villantott,
hogy azon mindkettőnknek nevetnie kellett. Az a filmekbe illő abszurd
feltételezés annyira nevetségesnek tűnt, hogy egyikünk sem tudta volna magában
tartani az éjszaka csendjét betöltő kacagásunkat, ami hihetetlenül meghitté
varázsolta akkori helyzetünket. Emellett pedig, az ötletet sem tartottam akkora
baromságnak, hogy ne vegyem fontolóra.
Laza mozdulattal csatoltam ki biztonsági
övemet, miközben nagy nehézségek árán próbáltam átmászni Kris térfelére,
egyenesen az ölébe ülve. A férfi rohadtul megdöbbent cselekedeteimen, s ezt ki
is mutatta értetlen ábrázatával, amely folyamatosan rajta nehezedő testemet
vizslatta.
- Én csak
vicceltem – nézett szemembe, ahogy megpróbált meggyőzni arról, hogy kétes
poénját nem szánta komolynak.
- Akkor
vállald is a következményeit – válaszoltam nem törődve a látszólagos
ellenkezésével, ahogy ajkaimat közelebb vittem övéihez, végül pedig csókot
leheltem rájuk. Heves feleletet kaptam puha párnáitól, melyek úgy falták
enyéimet, mintha egy éhező vadállat kapott volna ismételten élelmet. Kezei
reflexből csúsztak derekamra, fokozatosan tolva felfele a rajtam nehezedő
ruhadarabot, amely néhány másodperccel később már az anyósülésen pihent,
miközben én félmeztelenül csókoltam az alattam ülő férfit. Ujjaimat selymes
tincsei közé fűztem, ahogy megéreztem tűzforró bőrömön jéghideg érintéseinek
lágy tapintását, amely libabőrbe kergette testem minden egyes porcikáját.
Éreztem megfeszült izmait, amik minden pillanatban egyre izgatóbbat kiáltottak
szabadságért, hogy végre búcsút mondhassanak a férfi alakját eltakaró ruháktól.
Gyors mozdulatokkal hámoztam le páromról felsőjét, így szemeim elé tárult
tökéletesen kidolgozott felsőteste, aminek összes kidudorodó izmába szívem
szerint beleharaptam volna. Ajkaimat nyakára vezetve kezdtem el azon szívogatni
a bőrt, amely jóleső nyögéseket csalt ki tanáromból, miközben hajamba túrva
tesztelte hajhagymáim erősségét. Míg szám felül tevékenykedett, addig szabadon
maradt kezeimmel Yifan övével kezdtem bíbelődni, melyet nagy nehezen le is
hámoztam róla, ezáltal könnyebben csúsztatva le a feleslegest farmert. Már
csupán alsónadrágján keresztül láttam egyre gyorsabban meredező hímtagját,
ezért úgy gondoltam, megkínzom kicsit a férfi: ujjaimat végigfuttatva testén
elhaladtam egészen férfiasságáig, majd bármiféle köntörfalazás nélkül
rámarkoltam arra. Hangos nyögés szaladt ki a férfi harapnivaló ajkai közül,
ahogy hátravetett fejjel nyöszörgött tovább, egy kicsit nagyobb kielégítésért
könyörögve. Látni az élvezetet és a kiszolgáltatottságot arcán, egyszerűen
mosolyt csaltak ajkaimra, mielőtt még rendesen masszírozni kezdtem volna a
hosszú hímtagot. Olyan réginek tűnt az utolsó alkalom, amikor így voltunk, hogy
nem lett volna elegendő egyetlen egy éjszaka arra, hogy minden mozdulatunkat
kiélvezzem. Yifan akaratosan ragadott meg tarkómnál fogva, hogy szenvedélyes
csókot lopjon tőlem, teljesen remegő testrészekkel szorítva lényemet magához.
- Sehun… - suttogta kéjesen nevemet, ahogy
becsukott szemekkel hagyta, hadd kényeztessem továbbra is egy vékony anyagon
keresztül. Imádtam, egyszerűen beleborzongtam, amikor így szólított; ilyen
vágytól túlfűtött csomagolásban szerettem hallani a nevemet, csak és kizárólag
az ő hangjával, amely minden alkalommal képes volt megnyugtatni. Azon az estén
felizgult állapotban érintettem teljes hosszát, nem akarva véget vetni annak a
hosszú pillanatnak, amíg Kris volt a kiszolgáltatott szerepben és nem én.
Viszont nem szerettem volna, ha még idő előtt elmegy, így sajnálva ugyan, de
elengedtem testének egyik ékességét, és helyette csalódott arcát kezdtem
vizslatni, amely olyan édesen pillantott rám vissza, hogy nem tudtam megállni
mosolygás nélkül. – Szemét vagy, remélem tudod – mondta lebiggyesztett
ajkakkal, ezzel a megnyilvánulással kicsalva belőlem egy hangos nevetést.
- Te akartál
annyira aktív fél lenni, akkor viselkedj is úgy – húztam fel provokatívan
szemöldököm, és talán ezt nem kellett volna, mivel utána én ittam meg a levét.
A férfi erőszakosan húzott le magához egy vad csókra, ami esküszöm még a
szívverésemet is leállította; Kris olyan kegyetlenül szexi volt így, hogy az
egyenesen lesokkolt, komolyan. Ahogy veszettül akaratosan falta ajkaimat, –
amellett, hogy úgy éreztem mentem meghalok – kezét még mindig rajtam pihenő
farmeromra csúsztatta és olyan erővel lazított rajta, hogy még a gomb is
lepattant a nadrágról. Lassan kezdte azt letolni rólam, de mivel lovaglópózban
voltunk, ezért lehetetlennek tűnt, hogy teljesen le tudja szedni azt. Egy
hirtelen mozdulattal Kris átemelte feje felett egyik lábamat, ezáltal kerítve
egy olyan helyzetbe, amiből már egyszerűbbnek tűnt megszabadulni a famertól,
alsónadrággal együtt. Mihelyst ez megtörtént visszatette lábamat oda, ahol
eddig is volt, majd folytatta ajkaim csókolgatását, miközben kezei olyan
helyeken kalandoztak, amikhez sokszor még én sem nyúlok. Keze férfiasságomra
csúszott, majd gonosz mosollyal ajkain, húzogatni kezdte péniszemen a bőrt,
miközben egyik ujjával makkomat kezdte cirógatni. A zongorázásnál biztos
megtanulta hogyan használja az ujjait, de bassza meg, a fene se hitte volna,
hogy majd ennél fogja kamatoztatni tudását. Úgy éreztem menten szétrobbanok
odalent, így már csak arra vágytam, hogy az előjátékot immár háttérbe szorítva
kezdhessünk bele a lényegbe, ami nélkül ez az aktus csak kínzásnak felelt meg.
- Sehun –
szólt hozzám halkan a férfi, mire ráemelte eddig felfele kémlelő tekintetemet.
– Nincs nálam se óvszer, se síkosító – figyelmeztetett előre a férfi, ezzel
próbálva azt jelezni, hogy ha szexelünk is, az iszonyat kényelmetlen és
fájdalmas lesz nekem, főleg az utóbbi kellék nélkül.
- Várj –
emeltem fel mutatóujjamat, majd szinte teljesen áthajolva az üléseken, a
hátulra rakott táskámban kezdtem kutakodni, reménykedve abban, hogy megtalálom
az egyik zsebbe süllyesztett óvszert, amit még aznap vettem. Mondanom sem kell,
mennyire becsmérlően nézett rám az eladónő, amikor elé raktam a csomag kotont,
de az is száz, hogy egyenesen megvert volna, ha tudja kinél, fogom használni
azokat. Sikeresen kihalásztam a pici dobozkát, aztán nagy nehezen visszaültem
értetlentekintetű párom ölébe, majd annak kezébe nyomtam a gumit.
- És a
síkosító? – húzta fel szemöldökét kérdően, egyszer rám, egyszer pedig a kotonra
pillantva.
- Ki vagyok
én, Mary Poppins, hogy mindent elő kell húznom a táskámból? – hitetlenkedtem
fejcsóválva. Ennek a faszinak mennyi igénye van, basszus, hogy szopná ki egy
teve a szememet!
- Ez neked
fontos, nem nekem – emlékeztetett arra, hogy még síkosító segítségével is
mennyire fájtak a szeretkezések; hát öcsém, én elképzelni nem akarom milyen
lehetne nélküle. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam jobb kezét, majd az
azon elhelyezkedő ujjak közül pontosan hármat a számba vettem, és olyan
nyelvmozgás lekanyarított neki, hogy Kris szemei jobban kikerekedtek, mint az
enyémek, amikor megtudtam mi az Így
Jártam Anyátokkal vége. Ahogy azzal végeztem, Yifan nem bírta megállni,
hogy ne marjon ajkaimra ismételten, olyan hevességgel, amivel akár még az autót
is újra be tudta volna indítani, de helyette inkább engem izgatott fel. Lejjebb
tolta magán boxerét, ezzel engedve szabadjára hatalmas férfiasságát, aminek
láttán muszáj volt beharapnom alsóajkamat. Még most sem tudom elhinni, hogy
lehet valakinek ekkora…
Lábaimat egyszerűen vállaira dobva vezette
belém legelső ujját, mire halkan felszisszentettem; nehéz volt megszoknom a
hosszú, gyönyörű zongoraujjat végbelemben, de próbáltam ellazítani magam annak
érdekében, hogy később ne legyenek kellemetlenségeim. Ilyen gondolatokkal
vészeltem át a további két ujjat fenekemben, egyre izgatottabb állapotban várva
arra, amit a leginkább szerettem ezek után. Yifan fogaival szakította le a
csomagolást az óvszerről, majd ujjait kihúzva belőlem, felrakta férfiasságára a
kotont, s várt egy keveset, annak érdekében, hogy mindketten fel tudjunk
készülni arra, amire már hetek óta vágytam.
A hosszú lüktető hímtagot ismételten magamban
érezni egyszerre volt felszabadító és pokoli fájdalmas. A pozíciónak
köszönhetően kissé kényelmetlenül helyezkedett el benne Kris pénisze, de az
erős bizsergéstől, amely testéből áradt, viszonylag hamar el tudtam engedni
magam. Ajkaira hajolva loptam tőle egy csókot, lábaimat továbbra is nyakánál
tartva, hiszen számára így könnyebb volt bennem tartania teljes hosszát.
Látszott gyönyörű testén a gyöngyöző izzadtságcseppek remegése, amely mind Kris
akaraterejét jelképezték s azt, hogy képes volt visszafogni magát, csak az én
érdekemben. Ahogy hosszasan ízleltem édes ajkait, löktem egy saját csípőmön,
ezáltal egyszerre szakadtunk el egymástól s nyögtünk fel a jóleső érzés
érkeztével. Ezek után a férfi kicsit bátrabban mozgott bennem, minden egyes
mozdulatával egy külön univerzumba repítve testemet. Akárhányszor megéreztem
meleg ajkait bőrömön, mosolyoghatnékom támadt; akárhányszor nagyobbat lökött
rajtam, muszáj volt felsikkantanom; mindig, mikor kezei derekamon pihentek
szívem szerint örökké úgy maradtam volna; mikor megkörnyékezett bennünket az
orgazmus lágy hangja, tudtam, hogy olyan élményben lesz részem, amit sosem
fogok elfelejteni. Nyögéseink keveredtek az idővel bepárásodott ablakú kocsiban
fellelhető állott levegővel, ezáltal kényszerítve mindkettőnket a szaporább
légzésre, amely csak még több izgalmat szült maga után. Ahogy megéreztem hirtelen
befeszült izmait, melyek hamar megérkező orgazmusára utaltak, képtelen voltam
magamban tartani eddig szervezetemben tartott izgalmamat, így szinte egyszerre
élveztünk el, hatalmas gyönyörök között.
Immár leengedett lábakkal hajtottam fejemet
mellkasának, csendben hallgatva hevesen verő szívét, melynek ritmusa nyugalomra
kényszeríttette az enyémet. Férfiassága már nem volt bennem, csupán teste
simult enyémhez, olyan kellemes érzésekkel árasztva el engem, melyeknek
létezéséről sem tudtam. A férfi hajamat kezdte el simogatni, minden érintésénél
halkan szuszogva egyet, mely mosolyt csalt arcomra, pedig ez csak egy ártatlan
testi reflex volt nála. Közel bújtam hozzá, erősen szorítottam őt magamhoz, egy
pillanatra sem akarva elereszteni gyönyörű testét. Halk nevetés szökött ki
ajkai közül, ahogy lassan fejem tetejére csókolt, egyik keze segítségével teljesen
vízszintes állapotba döntve az ülést, mintha csak egy kisebb ágyban feküdtünk
volna. Automatikusan nyúltam a táskám felé, hogy vakon kihalászhassak belőle
egy vékonyabb paplant, amit még Jimin erőltetett rám otthon. Fene se hitte
volna, hogy tényleg használni fogom. Kris mosolyogva takart be mindkettőnket,
szorosan ölelve magához csupasz testemet, amely alig néhány pillanattal előtte
még tűz forró mód égett a vágytól. És mi maradt a helyében? Egy kihűlt,
nyugodtan pislákoló parázs, amely bármelyik percben lángra lobbanhat, ha
megfelelően gyújtják be. Úgy éreztem akkor este, csak Yifan tudna megint
feltüzelni, de akkor inkább vágytam egy kiadós alvásra a karjai között, mint
egy újabb menetre.
***
- Soha
életemben nem hittem volna, hogy egyszer majd két meleg krapek után fogok
rohanni egészen Jeonjunig – hitetlenkedett kora reggel CL, ahogy figyelte
páromat, miként próbálja bebikázni az autóját. Pontosan reggel hat órakor
hívtuk fel a lányt, aki rekordidő, mindössze két és fél óra alatt ért el
hozzánk. Örültünk, hogy ilyen hamar a segítségünkre sietett ez tény, de azért a
kínos kérdéseitől és furcsa hozzászólásaitól megkímélhetett volna. A lány és én
távolabbról figyeltük, ahogy Yifan próbálkozott, természetesen mind a ketten
kiélvezve azt az iszonyat dögös látványt, amit a szerelő Kris nyújtott. Nem ám,
hogy segítettünk volna, nem; mi csak stíröltük. Istenem, egyre inkább kezdtek
egy csajra hasonlítani.
- Köszi, hogy
ilyen hamar ideértél – mondtam, figyelmen kívül hagyva előző megnyilvánulását.
- Amúgy merre
tartottatok?
- Gwangju
lett volna a végállomás – sóhajtottam, ahogy visszagondoltam arra, eredetileg
milyen hétvégét terveztünk. Mondjuk annak egy részét meg is tartottuk, annak
ellenére is, hogy nem volt bekalkulálva a „kocsiban dugás” dolog. – Úgy volt,
valami nyaralóba megyünk.
- Szóval
Yifan befizetett téged az análvonatra – mondta halkan felnevetve, kiélvezve
valószínűleg baromi idiótán kinéző arcomat. Análvonat, mi? Még mielőtt visszaszólhattam
volna, Yifan elégedett arcmimikával lépett hozzánk.
- A kocsink
működőképes – mondta mosolyogva. – Köszi CL, hogy idáig eljöttél értünk.
- Nagyon
szívesen! Viszont nekem sietnem kell vissza az üzletbe, szóval, ha
megbocsátotok – biccentette kicsit oldalra fejét, majd mindkettőnk arcára nyomva
egy-egy csókot, búcsút intett és elviharzott az autójával együtt.
- Na, akkor
elmenjük Gwangjuba? – kérdezte Kris, kíváncsian fordulva felém, olyan
pillantásokkal bombázva, mintha mindez csak az én döntésem lenne. Halványan
elmosolyodva ráztam meg a fejemet, ahogy karja alá bújtam, úgy öleltetve át
magamat.
- Ne.
- De nem te
szerettél volna valami különleges randihelyet? – pillantott le rám, kedvesen
vigyorogva, valószínűleg visszaidézte a tegnap esti eseményeket.
- Amíg te vagy a partnerem, baszok arra hol
vagyunk és mit csinálunk!
